Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.
Irományszámok - 1878-552
156 DLII. SZÁM. kinek különösen kötelességévé tétetett, hogy az árterületet rendszeresen és egyetlenként felvétetvén, ennek alapján a múltra nézve hajtsa végre a társulat egyes tagjai közt a leszámolást. Az ártérfejlesztés még mind ekkoráig nem lévén befejezve, a kiküldött kormánybiztos még nem oldhatta meg feladatát. Sőt a társulati árterületnek m. évi elárasztása és a töltésvonalnak nagy részben elpusztulása folytán, most a zavar még növekedett. Szeged városa azt kivánja, hogy a volt társulati töltéseknek a sövényházi keresztgát felett eső része többé fel ne épittessék, minek következtében a társulat többi tagjai sem voltak hajlandók a kormány felhívására a védtöltések helyreállítását társulati kezelés mellett végrehajtatni, ugy, hogy a kormány kénytelen volt elrendelni, hogy e töltésvonal az 1879. évi XXIV. t. ez. értelmében közigazgatási utón a folyammérnök által állittassék helyre. A társulati ügyek vezetésében a kormánybiztos rendelkezésére áll egy társ. igazgató, egy társ. mérnök és egy társ. pénztárnok. Röszkétől Szt.-Péterig 53 kilométer hosszú természetes magaslat van. Ebből indult ki az 1876 előtt fennállott Horgas-mártonosi ármentesitő társulat töltésvonala, mely 6*85 kilométer hosszban a Mártonos községnél levő magaslatig terjedt s 3073 magy. hold = 1236 hectare területet védett. E töltésvonal az 1.876. évi árviz alkalmával elpusztulván, a társulat nem állította azt többé helyre, sőt a mostani viszonyok közt nem is hajlandó társulati működését folytatni. Ezen árterület magaslatokkal lévén környezve, a társulat töltéseinek elpusztulása, a társulati tagokon, azaz a Kárász családon és Mártonos községen kívül senkinek másnak bajt nem okozhat. A mártonosi magaslat hossza 1*5 kilométer; aztán következik 2-65 kilométer hosszú nyitott ártér az úgynevezett fehérpartig, honnan M.-Kanizsáig ismét természetes magaslat van, melynek hossza 4*4 kilométer. 9. A bácsi ármentesitő társulat. Ezen társulat először 1846-ban, másodízben 1850-ben alakult a m.-kanizsa-adorjáni, Adorján-zentai, Mohol-petrovoszellói, Petrovoszelló-ó-becsei és Becse-földvári öbölzetekben BácsBodrog megyében fekvő, összesen 23,889 magy. hold =10,311 hectare ármentesitése végett. Alapszabályai 1870-ben hagyattak helyben. A társulat töltésvonala az öbölzeteknek megfelelőleg 5 külön álló szakaszban van kiépítve, melyeknek összes hossza 55*44 kilométer. A kanizsa-adorjáni és adorján-zentai töltésszakaszokat az 1*75 kilóm, hosszú adorjáni magaslat; az adorján-zentai és moholy-petrovoszellói töltésszakaszokat a Zentától az addai szigetig terjedő 13"79 kilóm, hosszú magaslat, Adda község 6 kilóm, hosszú töltésvonala és a moholyi 4*9 kilóm, hosszú magaslat; a moholy-petrovoszellói és petrovoszelló-ó-becsei töltésszakaszokat a 3*14 kilóm, hosszú petrovoszellói magaslat; végre a Petrovoszelló-ó-becsei és Ó-Becsétől a Ferencz csatornáig terjedő töltésszakaszokat az Ó-Becse felett levő 4*2 kilométer hosszú magaslat s ennek folytatásában 7*6 kilométer hosszú nyitott ártér választja el egymástól. A töltések 1847-től 1864-ig építtettek fel, azután még 1867, 1868 és 1877-ben magasbittattak és erősbittettek. Töltéskorona magassága a legmagasabb 1879. évi árvizszín felett a legnagyobb részben 0*4 m., egy kis részben 0*9; de vannak oly helyek is, a hol a töltés koronája 0.2—0*25 méterrel alacsonyabb, mint az emiitett árvizszín ; koronaszélesség 4 és 6 méter közt, a töltésoldalak rézsűje a viz felől 1: 2. és 1: 3*5, — száraz felől 1: 1*5 és 1: 2'5-höz arányok közt változik.
