Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.

Irományszámok - 1878-552

138 DLIL SZÁM. az alsó új csatorna felső végénél 1*58 méterrel, ugyanazon csatorna alsó végénél szintén 1*58 méterrel, Szürnyegnél 0-95 méterrel múlja felül, s egyik ponttól a másikig egyenletesen felosztva történjék az árvizszin és töltéskorona magasságai közt levő különbségnek növekedése vagy csökkenése.« Vásárhelyi és Paleocapa javaslatait összehasonlítva, arról győződünk meg, hogy Vásárhelyi előtt eszményképül a folyó lefolyási viszonyainak lehető rendezése, javítása és tökéletesbitese lebegett, mig Paleocapa nem sokat várt a mederszabáíyozási építkezésektől s azt hitte, hogy a czél tökéletesen el lesz érve, mihelyt az árvizek szétterülése védtöltések által meg lesz akadályozva. * Vásárhelyi véleménye szerint, a folyómedrének szabályozása, tehát a lefolyási viszonyoknak gyökeres megjavítása okvetlenül szükséges ugy a mocsarak lecsapolása, mint az árvédelmi töltések felépítésének megkönnyebbítése és teljesen helyes irányú vonalozhatása végett. Ô nem hitte azt, mint Paleocapa, hogy a töltések feladata csupán az árvíznek gátat vetni, s igy mindegy, bármily rendetlen vonalban vezettessenek is, hanem ellenkezőleg szükségesnek tartotta, hogy a földszin felett, a két oldali töltésvonalak közt lefolyó árviztömeg is az egyenletes és lehetőleg gyors lefolyásnak megfelelő irányban vezettessék; minélfogva ellenezte a védtöltéseknek a folyó partjaitól nagyon nagy és felette különböző távolságokra való felépítését s azt javasolta, hogy a védtöltések, a mennyire lehet, nem nagy távolságra és párhuzamosan kövessék a kiegyenesítendő folyó pályáját, hogy igy a földszin felett lefolyó árviz iránya ne messe keresztül a meder egyes kanyaratait s ennek folytán ne okozzon ott iszapolásokat, és hogy a vizszálak sebessége ne csökkentessék a lefolyási szelvénynek folytonos szélességváltoztatása (kitágulása, Összeszorulása) következtében létrejött folytonos irányváltoztatás miatt. Ezen töltésezési javaslat ellen csak azon ellenvetés tehető, hogy talán a kelleténél szűkebbre szabott töltésköz nem lesz elég arra- nézve, hogy rajta az árviztömeg szokott színének rendkívüli felemelkedése nélkül lefolyhasson, mely tekintetből talán annál jobb, mentől nagyobb a kétoldali töltések egymástóli távola. Paleocapa tesz is ezen körülményről említést, midőn az általa ajánlott nagy töltés távnak indokolásául felhozza, hogy »ily módon a vizárnak elég tágas völgytér fog mindenkorra maradni s a vízár sokkal kevésbbé fog felemelkedni, mintsem ha a töltések a parthoz közel volnának.« De később maga nagyon kétséges színben tünteti fel a távoli töltésezés értékét a viztömeg levezetésére nézve, azt mondván, hogy a töltés és part közötti földek fel fognak iszapoltatni. Ha ez bekövetkezik, a mint valóban be is következett, különösen az egymástól nagyon messze eső átelleni töltések közt : nagyon természetes, hogy a földszin feletti lefolyási szelvény folytonosan csökken és igy utoljára is, vizlevezetés szempontjából, a nagy töltésköz előnye elenyészik az egymáshoz közelebb tett töltésvonalak felett. Azonkívül nem hagyhatom említés nélkül még azt sem, hogy alig lehet átalános hasznot várni az egyes szakaszokon 1500—4900 méter, sőt még nagyobb töltéstávtól, ha mindjárt alatta a meder rendesebb szakaszain 759 m. széles töltéstáv következik, sőt egyes hosszabb darabokon a természetes magas partok a lefolyási szelvény szélességét csaknem a meder szélességére összeszorítják. Alapjukban véve tejlát meglehetős ellentétes nézetekkel bírtak Vásárhelyi és Paleocapa a folyók szabályozásáról, azonban egyiknek terve sem zárta ki egészen a másiknak eszméjét ; mindegyik helyt adott tervében a másik által javasolt műveleteknek, csak azok fontosságára éí szerepkörére nézve nem értettek egyet.