Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.
Irományszámok - 1878-498
CDXCVIII. SZÁM. 177 A holtíá nvII.vá'iitási eljárásnál szintén megfelelő javításokat tartalmaz a szóban forgó törvényjavaslat. Egyszerűsíti és gyorsítja ezen ügyeknek felülvizsgálatát, megszünteti az anyagi magánjog szempontjából mindenesetre nem csekély jelentőségű visszásságot, melynél fogva a vélelmezett elhalálozási nap az eljárás gyorsabb, vagy lassúbb esélyeitől tétetik függővé, és végre a tényleg megtörtént elhalálozásnak tanúk általi bizonyítását tárgyazó eljárás szabályozása által egy élénken érzett hiányt pótol. A törvényjavaslat a semmitőszéknek a legfőbb itéloszékkel leendő egyesitése mellett a jogorvoslati rendszer szabályozását tűzi ki legfontosabb feladatául. A tapasztalás bebizonyította, hogy az alaki kérdések és némely más jogorvoslattal megtámadott oly ügyek közvetlen elintézésére, melyeknél a gyorsaság szempontja fofontossággal bir, az 1868. évi LIV. törvényezikk alapján felállított külön semmitőszék jelenlegi hatáskörében, miután az igazságszolgáltatás egyöntetűségének veszélyeztetése nélkül a fokozatos felébbviteli biróság elintézése alá a többnyire kapcsolatos anyagi sérelmekkel egyjütt minden aggály nélkül bocsátható alaki, legcsekélyebb kérdésekben is csak a felebbviteli jogorvoslatok minőségének és számának szaporítására ad alkalmat, a mellett, hogy kitűzött czéljának a gyorsaság biztosításának nem felel meg, az eljárás egyszerűsítésének is nem csekély akadályul szolgál. Félreismer hetién ugyan ama kiváló érdem, melyet a semmitőszék és ennek egyes kittino tagjai jelen bölcs vezénylet alatt eme csakis az alakiságokra kiterjedő elszigetelt törvényes hatáskörön belül is az igazságszolgáltatás terén kivívtak. De ép eme, biróság testületi és egyéni kiválósága és jelessége most, — midőn az anyagi magánjog codificálatlansága mellett az ítéletek érdeme elleni felebbezések megszorítása, illetőleg e felebbezési bíróságok leszállitása számos aggályokkal járna, sot az állam és egyesek érdekeinek az eljárás egyszerűsítése és gyorsítása szempontjából igényelt kiegyenlítése is nem a kétfokú biróság és azok felébe a semmitőszék, hanem czélszerű korlátok közt az alaki kérdésekkel is foglalkozó háromfokú biróság fentartásával úgymint a váltó-, bánya-, úrbéri- és büntető-perekben szentesitve van, mutatkozik az anyagi igazság érdekében mellőzhetlennek, felette kívánatossá teszi, hogy annak hatásköre a vitás elvi kérdések eldöntésére jelenleg szintén javaslatba hozott felhatalmazás segélyével, az alakiságok mellett a királyi legfőbb itéloszékkel való egyesitése következtében az anyagi kérdésekre is kiterjesztessék, és a jogorvoslati rendszer megfel előleg szabály oztassék. Ezekből tehát kiindulva, helyeslendőknek találta a bizottság a törvényjavaslatnak azon intézkedéseit, melyek az 1868. évi LIV. törvényezikknek — a semmitőszék egyesitése és a jogorvoslati rendszernek a semmiségi kereset körvonalozása mellett — az alaki és anyagi sérelmekre kiterjedő felebbezés és felfolyamodványra való módosítását vaunak hivatva szentesíteni. Nem kerülte ugyan el a bizottság figyelmét az sem, hogy 100 frt készpénzbeli összeget, avagy értéket meg nem haladó sommás egyszerűbb peres ügyben sommás utou hozott első bírósági Ítéletek ellen beadott felebbezés a kielégitési végrehajtásra halasztó hatálylyal nem bir ; — mindazonáltal ugy ezen, valamint a fel folyamodványokra és felebbezésekre nézve a törvényjavaslat egyéb, a kérdések fontosságához mért álláspontjára helyezkedve, ezek ellen elvi kifogást nem tesz; mivel ez intézkedéseknek czélja, hogy egyszerűbb ügyekben a felebbezés az eljárás nem igazolt halasztására felhasználható ne legyen, s külömben is a végrehajtási eljárásnak ehhez való módosítása és pótlása a folyható viszásságokat a legcsekélyebbre leszállítani alkalmasak. A törvényjavaslat egy másik, szintén nevezetes újításául tekintendő az egyes bíróságok hatáskörének újabb körvonalozása. E részben figyelmet érdemel, hogy míg az által a sommás eljárás alá tartozó ügyek 500 frt készpénzbeli összegig, vagy értékig kiterjesztetnek : az önkéntes alávetés korlátoztatik, a haszonbérleti viszonyból felmerülő kártérítési és munkadíj iránti keresetek, melyek, rendszerint bonyodalmasak, a mennyiben a követelés 500 frt értéket vagy FŐRENDI IROMÁNYOK. IX. 1878/81. 23
