Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.
Irományszámok - 1878-495
162 CDXCV. SZÁM. perrendtartás 620. §-ával majdnem szószerint megegyező' azon rendelete, hogy a tárgyalás minden jogkérdés mellőzésével, kizárólag az utolsó birtokállapotra s a háboritás tenyéré szorítkozik. Azon helyzetnél fogva, melyet a birtok az osztrák magánjogban elfoglal, az ideigl. polg. perendtartás következetesen rendelkezett; de a magyar birtokjog szempontjából a javaslat helytelen szigort alkalmaz. A 360. §. második bekezdését a nagyobb egyszerűség kedvéért úgy óhajtanok módosíttatni, hogy a birtokháboritási kereset a birtokháboritás tényétől számított egy év alatt indítandó meg. A 361. §. második bekezdése szintén eltér mostani jogunk intézkedéseitől, rendes eljárásra utasítván az 500 frtot meghaladó kártérítési követelést, kivéve a beismerés esetét. Mostani jogunk szerint a közvetlenül a háboritásból eredő kártérítési igényeket (damna ipso occupations actu enata) az Összegre való tekintet nélkül a visszahelyezési perrel együttesen rendeli elintézendőknek, s csak a vesztett hasznot és a távolabbi kárt (damnum emergens) kell rendes eljárás útján követelni. Mi itt is jobbnak tartjuk a fenálló törvény rendelkezését; mert a magából a háboritás tényéből származó vagyoni kár a ténynyel együttesen kpnnyen felismerhető és megállapítható, arra nézve a nyomban hihallgatható tanúk szintén nyII.atkozhatnak, s mindenesetre könnyebben megállapítható, mint az előbbi állapot helyreállítása után. mikor talán már az erőszakoskodás nyomai is eltűntek. Az előleges bizonyítást szabályozó VI. fejezet mi változtatást sem tesz a jelenlegi törvényen. Nekünk sincs elvi észrevételünk. De a törvény használatánál észlelt szövegezési hiányok közül néhányat mégis fel kell hoznunk. A 366. §. azt rendeli, hogy előleges bizonyítás kérésénél folyamodónak kimutatnia kell, hogy bizonyitékaitól eleshetik. A kimutatás kifejezést bíróságaink (a törvény betűje szerint nem helytelenül) ugy értelmezték, hogy a nevezett körülménynek perrendszertíen bebizonyitottnak kell lennie. Ez a felhozott esetben majdnem lehetetlen, már csak azért is, mert többnyire jövőben előállható tényekről van szó. Az előleges bizonyítást, mely az ellenfélre kárral alig jár, megengedhetőnek tartjuk a bizdnyiték-elvesztés valószínűvé tételénél is. A 368. §. viszont túlságosan könnyűvé teszi az ellenfél megidéztetésének mellőzését. Az, hogy az ellenfél tudva nincs, legalább is valószínűvé volna teendő. A bizonyítási eljárásra vonatkozó czímnél tett észrevételeinkhez képest a 366. §. második bekezdését a szakértői szemlével véljük megtoldandónak. A javaslat 376. §-a a házassági perekre nézve érintetlenül hagyta az 1868: LIV. és XL VIII. t.-czikkeket. E törvények csak az illetékességre nézve rendelkeznek, az eljárásra nézve pedig nem mondanak egyebet, mint hogy a két felekezetű evangélikusok házassági ügyében az 1791 : XXVL t.-cz., illetőleg az 1876. márczius 6-iki utasítás szolgáljanak irányadásul; az izraeliták házassági pereiben pedig az eljárás szabályozására az igazságtigyministerium hatalmaztatott fel. De az idézett utasításnak a peres eljárást illető rendelkezései fölötte sommázatosak, s innen van, hogy a törvényszékek különböző eljárást követnek. Az egyöntetűség kedvéért kívánatos volna, hogy a tapasztalás szerint teljesen sikertelen [békéltetési kísérletek mellőzésével, vagy legalább egyszeri kísérletre szorításával, ezen perekben a jegyzőkönyvi eljárás alkalmaztassák. Miután továbbá a házasságvédő rendszerint egyik fél részéről sem számithat a tényállás közlésére, s így csakis a felek perbeszédeiben találhat támpontokat: kimondatni kérjük, hogy a házasságvédő a felek előterjesztései után adja elő perbeszédét. A » zárhatározatok« czímű fejezet legfontosabb része az, mely a pesti árú- és értéktőzsde választott bíróságára és a hasonló szervezetű egyéb bíróságokra vonatkozik. Már a czímhez tett általános észrevételeinkben volt szerencsénk előadni, hogy a külön bíróságok sokaságát az igaz-
