Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.

Irományszámok - 1878-495

160 CDXCV. SZÁM. teendőket a rendes végrehajtási eljárás szerint teljesiteu szükségtelen, mert a vásári biróság Ítélete ellen perorvoslatnak helye nincs (322. §.). A vásári bíróság Ítélete folytán lefoglalt tárgyak azonnali eladatása pedig már csak azért is ajánlatos, mert vásár idején kellő számú vevők is lesznek a helyszínén. Szabadjon e fejezethez még megjegyeznünk, hogy a vásári forgalom igényei, melyek a jelen fejezet rendkívüli szigorát szülték, véleményünk szerint azon kivételes intézkedést is szükségessé tennék, hogy a roszakaratá adós ellenében bizonyos korlátok között a személyi végrehajtás is alkalmazható legyen. A vásári kereskedés nagyrészt oly egyének kezében van, kiknek már foglalkozása magával hozza a helyről helyre való költözködést, kiket tehát illetőségüknél rendszerint hasztalanul keresne a hitelező. II.y egyének vagyonáoak nagy része rendszerint készpénzből és egyéb könnyen elrejthető ingóságokból áll. Eendes végrehajtási eljárásunk legalább is kétséget hagy fenn arra nézve, vájjon a végrehajtást szenvedett személyes megmotozása megvan-e engedve. így az esetek tálnyomó többségében az adós készpénze, értéktárgyai stb. hozzáférhetetlenek. A vásárosnál az ebből támadó veszély természetesen még nagyobb, mint a rendes forgalomban. A személyi végrehajtás ezen kivételes esetekben tetemesen elősegítené a jogbiztonságot. A 323. §. a választott biróság elé vihető ügyeket állapítván meg, csupán azokban nem engedi meg a választott bíráskodást, melyek a 40. §. szerint külön illetékesség elé utalvák. A mII.yen kétségtelen, hogy a vitás kérdéseknek bizalmi férfiak által való eldöntése a feleknek joga; a mII.y kétségtelen az is, hogy viszonyaink között, rendes bíróságaink túlterheltetése folytán, kívánatos az II.y szerződések lehetővé tétele; ép oly elvitázhatatlan, hogy minden jogállam féltékenyen ügyel arra, hogy a rendes bíráskodás hatásköréből és az általános törvények uralma alól csak oly ügyek legyenek elvonhatok, melyekben kizárólag magánjogi, a felek feltétlen rendelkezése alatt álló kérdések képezik a per tárgyát. A javaslat 40. §-a nézetünk szerint nem meríti ki ezen esetek sorozatát. Igaz ugyan, hogy e szakasz c) pontjának e kifejezése >nem vagyonjogi viszonyok« elég bő arra, hogy az alá esetleg mindenféle jogviszony subsunnaltathassék; de bizonyos ügyek, daczára vagyonjogi természetüknek, oly benső összefüggésben vannak az állami és társadalmi jogrend legfontosabb érdekeivel, hogy azokat a rendes bíróságok hatásköréből kivenni ezen érdekek koczkáztatása nélkül nem lehet. Azért a tüzetes felsorolását óhajtjuk a választott biróság elé nem vihető ügyeknek, s kimondatni kérjük, hogy a 40. §-ban foglaltakon kívül választott biróság nem járhat el azon perekben : a) melyekben állami, községi vagy hitfelekezeti vagyon képezi a per tárgyát ; b) melyek status kérdésekre vonatkoznak ; c) melyek gyámság, gondnokság alatt állók vagy távollevők jogaira vagy kötelezettségeire vonatkoznak ; d) oly ajándék vagy hagyomány iránti perekben, melyekben az örökösök törvényes része érintetik ; A 324. §. első bekezdése a rendes bíróságok tagjait kizárja a választott bíróságokból. Mi ezt indokolatlannak tartjuk. A jogkereső közönség eddig is szivesen hivatkozott e közegek szaktudó judiciumára, s a jogász kétségkívül legnemesebb feladatainak egyikét teljesiti, midőn nem hivatalos minőgégében is közreműködik a megzavart jogrend helyreállításánál. Mi nem félünk attól, hogy e nobII.e officium ellátása a közszolgálat rovására fog gyakoroltatni; s ha ez kivételképen mégis megtörténnék, egyéb törvények, pl. a fegyelmi, hivatvák a bajon segíteni, De e csupán lehetséges visszaélés nem igazolja a szakasz rendelkezését, melyet csak jogszolgáltató közegeink elleni bizalmatlanság sugalhatott s mely azokat egy kétségkívül hasznos működéstől egészen eltII.t. A 326. §. az ott szabályzóit felhívás közlését facultative a bírósági végrehajtókra ki-