Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.
Irományszámok - 1878-495
156 CDXCV. SZÁM. szavait: »mindenesetre azonban csak az e. b. Ítélet bozatala előtt«, mint zavarokra okot szolgáltató megszorítást, törtII.tetni véleményezzük, ismét egyetértünk, fentartandónak vélvén azonban, a mit külön kifejezni nem szükséges, a felek jogosultságát, hogy ugyanazon sérelmet, mennyiben az előterjesztés által orvoslást nem nyernek, az átszármaztató hatályt gyakorló és törvény szerint nyújtott perorvoslat igénybevételével is érvényesithessék. A 292—300. §§-ai az igazolást szabályozzák. A jl. 292—293. §§-aiban az igazolás eseteit szabatosabban látjuk meghatározva, mint jelenlegi perrendünk 306, §-ában. Helyesebbnek találjuk különösen a javaslat > vétkes« mulasztás kifejezést, mint a jelen törvény el nem háríthatott akadályát. A javaslat ez által azon enyhébb visszahelyezési rendszert fogadja el, melyet az anyagi igazság érdekében az 1868: LIV. t.-cz. szigorú szavai daczára eddigi gyakorlatunk is követett. Ez által a biró belátásáuak törvényII.eg tágabb tér van engedve arra nézve, hogy minő körülmények között tekintheti a* mulasztást concret esetben vétlennek. E részt a biró belátásának kell, hogy tágabb tér engedtessék, és ha a javaslat ez okból kivan csupán annyit, 'hogy a mulasztás vétlen volta hitelt érdemlőleg mutattassék ki, akkor ezen bizonyitási tanukban különben ismeretlen kifejezéssel is egyetértünk. A 292. §-nak az 1874. XXXIV. t.-cz. 71. §-ára való hivatkozása azonban mint nem oda való elhagyandó. E mellett a jogbiztonság érdekében ki volna, mondandó az is, hogy másodszori igazolásnak csakis akkor van helye, ha elhárithatlan akadály bizonyittatik, mert a másodszor mulasztó fél nem tarthat többé igényt a törvény azon elnézésére, melyet az első izben mulasztottnak az anyagi igazság érdekében megadandónak vélünk. A 294. §. lényeges újítása abban áll, hogy az esetre, ha a félnek a mulasztás nem a mulasztás napján jutott tudomására, vagy az akadály nem a mulasztás napján meg,szünt az igazolási kérelem a mulasztásnak tudomására jutásától vagy az akadály megszűntétől számitott 15 nap, de legkésőbben, a mulasztástól számitott fél év alatt adandó be. A 299. §. szerint azonban a 15 nap után beadott igazolási kérelemnek halasztó hatálya nincsen. A javaslat indokai maguk elismerik,hogy a fél éven belül érvényesített igazolás esete ugyanazonos eddigi perrendünk 315. §. a) pontjának perújitási esetével, és azt azért vonta az igazolás körébe, mert itt megfelelőbb helyen levőnek találta. Nem értünk egyet a javaslattal. Mi az eddigi rendszert e tekintetben sokkal egyszerűbbnek találjuk. Tudjuk az eddigi rendszer mellett, hogy az igazolást minden esetben 15 nap alatt kell érvényesiteni, és ha ennyi idő alatt nem érvényesíttetett, már csak perújítással élhetne. Felfüggesztő hatálya a 15 napon tul beadott igazolásnak a javaslat szerint nincs. Az egész tehát csupán rendszer kérdése, a kettő közötti külömbség tehát csak abban fog nyII.vánul ni, hogy a jl. szerinti féléven belüli igazolás nehezebb lesz, mint az 1868: LIV. t-cz 315. §, a) pontjának peníjitási esete ma. Ez utóbbi alapján ugyanis ugy a törvény értelme, mint e részbeni bírósági gyakorlatunk szerint a peiujitás feltétlenül megadatik. A javaslat szerinti féléves igazolásnál esetleg még azt is hitelt érdemlőleg keli kimutatni, hogy a mulasztás a félnek nem a mulasztás napján jutott tudomására, vagy az akadály nem a mulasztás napján és mikor szűnt meg. Mi azonban az igazolás és perújítás eseteit nem óhajtjuk megnehezíteni. Ha eként a javaslat szóban forgó úiitásától eltekint, és e részt az eddigi rendszerhez tér vissza, mit kívánatosnak tartunk, akkor a 299. §. első bekezdése elesik. Ezen visszatérést az eddigi rendszerhez annál is inkább ajánljuk, mert a javaslat perújítása többnemű, eddigi rendszerünkben ismeretlen korlátozásoknak van alávetve, és igy az igazolás elmulasztásán alapuló perujitás nem lévén, a mulasztás következményének elhárítása szerfelett megnehezítve látszik, mit pedig az anyagi igazság érdekében kivánatosnak nem tartunk. A 294. §. második bekezdését oda óhajtjuk módosíttatni, hogy hivatalból csakis az elkésetten beadott kérelem legyen visszautasítható. Indokaink ugyanazok, melyeket már a felebbezésnél kifejtettünk. A 298. §-nál annak óhajtunk vII.ágos kifejezést adatni, hogy az igazolási kérelem a törvény nyújtotta biztosítási intézkedéseket nem érinti.
