Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.

Irományszámok - 1878-495

152 GDXGV. SZÁM. egészen felesleges a marasztaló ítélet rendelkező részében kimondani, hogy az Ítélet egészben vagy kijelölendő részében a kötelezettség teljesítésére kitűzött határidő eltelte után a felebbezésre való tekintet nélkül felebbezhető. A §. ezen része tehát egészen elhagyandó. A 277. §. már idézett intézkedése a duo conformes intézményt óhajtja behozni. (A 276. §. eseteit e helyütt tekinteten kiviII. hagyjuk). Mai viszonyaink között még azon terjedelemben sem pártolhatjuk e korlátozást, melyben azt a javaslat behozni czélozza. Nem pártoljuk pedig azért, — ámbár máskülönben e korlátozás jogosultságát elismerjük, -- mert határozottan félintézkedés az, ha az mondatik, hogy egy II.yen 500 frtos perben lehet a harmadbirósághoz felebbezni, egy amolyan 500 frtos perben azonban nem. Ellenmondást látunk abban, hâ akkor, midőn egy szintén úgynevezett teljhitelü okmány alapján árúk vételára czímén 100 frt követeltetik, a pert két egybehangzó Ítélet ellen is felvihetem, akkor pedig, midőn egy hasonló okmány alapján 500 frt készpénzbeli kölcsön megtérítésére pereltetik, két bíróság egybehangzó ítéletében meg kell nyugodni. Annak volna jogosultsága, ha a javaslat az úgynevezett felebbezési összegre (summa apellationis) alapítaná a korlátozást, mert akkor tudnánk, hogy az 500 frtos perben, ha két egybehangzó ítélet van, csak két forum létezik, a 600 frtosban pedig föltétlenül három forum. De korlátozás a per összege és a mellett egy oly minősége alapján, mely egymaga is vitás lehet, nemcsak következetlen, de czélellenes is, és ezen intézkedése által a javaslat éppen nem fogja elérni azt, a mit elérni szándékol. Sőt meggyőződésünk, hogy a javaslat 277. §-a a gyakorlatban zavarokra fog okot szolgáltatni arra nézve, hogy olyan ügyről van-e szó, mely további felebbezéssel meg nem támadható, vagy nem, mi által tekintve, hogy a javaslat a kérdés elbírálását az első bíróra bizza, ennek a felebbezést hivatalból visszautasító végzését pedig nem qualifikálja olyannak, mely felfolyamodás utján megtámadható nem lenne, csak újabb esetleg tehát két perorvoslat igénybevételét fogja eredményezni a helyett, hogy azt egészen kizárná. A javaslat 277. §-a e szerint a felső bíróságok munkahalmazatán könnyíteni nem fog. A mi pedig magát azon kérdést II.leti, hogy bizonyos Összegíí perekben czélszerö-e két egybehangzó ítélet eílen a további felebbezést feltétlenül kizárni vagy nem, erre igazságügyünk mai tényleges állapota mellett >nem«-mel felelünk mindaddig, mig atatístíkai adatokkal, tehát számokkal ki nem mutattatik, hogy minő arányban változtattatnak meg vagy oldatnak fel nálunk a Curia által a két egybehangzó ítélet elleni felebbezés folytán az egybehangzó alsóbirósági ítéletek. A kérdés csakis II.yen statistikai adatok alapján volna elbírálható. Sajnáljuk, hogy a nyII.vánosság e tekintetben is a statistikai adatok merő hiányában van. A 269. §. taxatíve sorolja fel azon eseteket, melyek az első bírósági itélet semmiségét vonják maguk után. A felsorolt egyes esetek tényleg sokkal szabatosabbak, mint jelenlegi perrendünk semmiségi esetei. Névszerint egészen kihagyvák a végrehajtási eljárásban panasz alapjául szolgálható okok, mert a végrehajtási stádiumban szenvedett sérelmek elleni orvoslati módok a végrehajtási eljárást szabályozó külön törvényben találnak felvételt. A rendszeresség érdekében ezt is helyesnek találjuk. A semmiségi okok taxativ felsorolásának szükségét szintén elismerjük, ámbár az egyenkénti felsorolás a tökéletességre igényt sohasem tarthat. A g), i) és k) alatti pontokban felsorolt semmiségi esetekben megengedett, és az eljárás megsemmisítését maga után vonó perorvoslat concurrál a javaslat által nyújtott megsemmisitési, helyesebben semmiségi keresettel (Nichtigkeitsklage). A javaslat megsemmisitési keresete lényegII.eg a 249. és 280. §-ban talál szabályozást és II.letve felvételt. Ezen keresetet eddigi perrendünk nem ismeri ugyan, de mi annak, mint a jogbiztonság érdekében szükséges kisegítő perorroslatnak behozatalát, még nagyobb terjedelemben tartjuk ez él szerűnek, semmint a javaslat teszi. Magáuak a semmiségi kereset intézményének behozatala kérdésében tehát a javaslattal egyetértünk. De nem értünk egyet a javaslattal akkor, midőn a semmiségi keresetet behozza, a nélkül,