Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.
Irományszámok - 1878-495
CDXCV. SZÁM. 147 üdvözöljük, mert az, mi nálunk mai napság perorvoslatnak neveztetik, a röviden már érinteti; ellentétes érdekeket kiegyeztetni nem képes. Mielőtt a javaslat ezen részének egyes §§-aira, és azok intézkedéseire megjegyzéseinket előterjesztenek, szabaduljon előzőleg néhány általános megjegyzést tennünk, és pedig mindenekelőtt egyet a javaslat terminológiájára vonatkozólag. Nem helyeselhetjük, ha gyakorlati törvényben ugyanazon fogalom megjelölésére különböző kifejezések felváltva használtatnak. A javaslat czíme »perorvoslatok«-ról szól, de mindjárt a czím első §-a a feleknek felebbviteli »jogorvoslatot« ád. Igaz, hogy gyakorlatunkban mindkét kifejezés egyaránt el van terjedve; perorvoslat vagy jogorvoslat ugy gyakorlatban, mint elméletben ugyanazon fogalmat megjelölő kifejezésnek szokott tekintetni. Ugy vagyunk azonban meggyőződve, hogy a törvénynek nyelvészetII.eg egyáltalán lehető legszabatosabban kell szerkesztve leuni, különösen pedig kettős terminológiák kerülendők. A javaslat egyik vagy másik kifejezését tarthatja helyesebbnek, de mindkettőt változatosan használni hiba. Nézetünk szerint a perorvoslat kifejezése az, mely azt, mit vele mondani akarunk, helyesebben jelöli meg, mert nem általánosságban a jogok, hanem a peres eljárásban, a perben szenvedett sérelmek orvoslásáról van szó. Az 1868 : LIV. t. ez., mi aperorvoslatok terminológiáját II.leti, szabatosabb, nemcsak azért, mert az általunk helyesnek hitt kifejezést fogadja el, hanem és különösen, mert magának a kifejezésnek használatában mindvégig következetes. A második általános megjegyzés a javaslat által perorvoslatoknak elismert orvoslati módok terjedelmére vonatkozik. A javaslat a perorvoslatok megjelölése alá vonja az u. n. átszármaztató (devolutiv) hatályt nem gyakorló orvoslati módokat is (igazolás, perújítás). Ez által a javaslat nem fogadja el az újabb német elmélet és gyakorlat álláspontját, mely a perorvoslat egyik főismérvének az átszármaztató hatályt tekintvén, annak fogalma alól kiküszöböli mindazon orvoslati módokat, melyek e hatályt nem gyakorolják. Ezen utóbbi álláspontot fogadta el a következetesség és rendszer tekintetében méltó mintaképet szolgáltató német birod. perrend is. Hosszas elméleti, tehát hivatásunkon kivül fekvő fejtegetésekhez vezetne, ha a perorvoslat fogalmának és terjedelmének bonczolásába akarnánk bocsájtkozni ; és ha azt akarnók vizsgálat tárgyává tenni, hogy csakugyan a devolutiv hatályban kulminál-e a perorvoslat fogalma. Mellőzzük e kérdés kifejtését, megjegyezvén, hogy nézetünk szerint a javaslat helyesen cselekedett, midőn a perorvoslatok fogalmát német elmélet és gyakorlat daczára tágabb értelmében vette, és annak keretébe a devolutiv hatályt nem gyakorló orvoslati módokat is belé vonta. De másrészt nem helyeselhetjük, hogy a javaslat ezen álláspontot a szintén perorvoslatnak tekintendő semmiségi kereset tekintetében következetesen keresztül nem vitte, mert a javaslat általunk helyeselt álláspontjából a semmiségi kereset perorvoslat, ép ugy, mint a szintén kereset alakjában érvényesitett perújítás, és ugyanazért a perorvoslatok keretébe lett volna beékelendő. Végre egyik legcardinálisabb jellemvonása a javaslati perorvoslati részének a külön semmitőszék eltörlése. Ezzel a javaslat az összes jogászközönség helyeslésével fog találkozui. A külön semmitőszék bírósági szervezetünk keretében jogosultsággal nem bir. Ezt bizonyítani akkor, midőn a gyakorlatban naponta érezzük ezen természetellenesen ugró bírósági fok nyomasztó hatását, midőn az általa előidézett visszásságok, per huza-vonó czélzatokat elősegítő természete, és mégis oly csekély befolyása az igazság kipuhatolására és érvényesítésére kötetekre terjedhető kifakadásokra provocál, felesleges. Áttérünk a javaslat egyes intézkedéseire. Homályosnak tartjuk a javaslat 254. §-ának szerkezetét, és ugy találjuk, hogy a »rendszerint« kifejezés értelemzavarra okot szolgáltató]ag van használva. Nem egészen kétségkívüli ugyanis ezen pont szerkezetéből, hogy a >rendszerint« kifejezése csupán a felebbviteli beadvány példányainak számára, avagy arra is vonatkozik-e, 19*
