Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.

Irományszámok - 1878-495

134 CDXCV. SZÁM. iránti előszeretetének, midőn oly ügyletekben, melyek, ha vitásokká válnak, a rendes útra tartoznának, a sommás eljárásra compromittál. Minden oda utal tehát, hogy a sommás eljárást fejleszteni, azt a perek több nemeire alkalmazni kellene. Nem tagadhatni, hogy a javaslat ezen irányban tesz is némi kezdeményező lépéseket, midőn a sommás bíróság hatáskörét, a mennyiben azt a peres összeg határozza meg, 500 frtra emeli, a mostani törvény kevésbbé szabatos intézkedéseit vII.ágosabbakká teszi és a mezőgazdasági forgalomból támadó perek egy részét ide utasítja. Köszönettel veszszük e javításokat. De kénytelenek vagyunk kimondani, hogy a javaslat némely új rendelkezése nagyon is alkalmas arra, hogy a jó szándékot részben meghiúsítsa, s hogy a hatáskör-bővitésnek a másik oldalon nem ritkán megszorítás felel meg. A 75. §. 2) a) pontja a mostani perrendtartáshoz képest tetemesen megszorítja a felek szerződési jogait. Mig ugyanis az 1868: LIV. t. ez. feltétlenül megengedi, hogy a felek a sommás perutat kiköthessék, s e tekintetben csak azon korlátozás létezik, mely némely ügyek természetéből foly; addig a' javaslat a compromissio érvényét két feltételhez köti. Egyik az, hogy csak >készpénzbeli kölcsönről« szóló ügyleteknél akarja azt megengedni; a másik abban áll, hogy a sommás perutnak >ugyanazon okiratban« kell kikötve lennie. Nézetünk szerint egyik korlátozás sem felel meg a forgalom és az igazságszolgáltatás érdekeinek. A kölcsönügyletek sem nem egyszerüebbek, sem nem gyakoriabbak, mint a gazdasági élet egyéb transactiói, s ha anyagi jogunkat tekintjük, a kölcsönkövetelés ellen emelhető kifogások mivel sem egyszerüebbek, mint pl. az adás-vevésből származó keresetek ellen felhozhatók. De ha ezt mellőzzük is, a sommás eljárás kiköthetését a kölcsön szerződésekre akarjuk szorítani, még akkor sem találjuk indokolhatónak annak tisztán a pénz-kölcsönügyletekre való korlátozását. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy pl. a haszon-kölcsönből eredő perek egyenesen kizárassanak. A javaslat szerint nem lesz a sommás perut kiköthető, ha pl. értékpapírok adatnak kölcsön, s a teljesítés ugyanazon nemíí dolgokban történik, nem akkor sem, ha a kölcsön adott elhasználhatatlan, de az adós hibájából megsemmisült dolog értéke követeltetik. A nevezett intézkedést tehát egyenesen a jogszolgáltatás érdekeibe ütközőnek kell kijelentenünk. Hasonló szempontok alá esik a másik megszorítás: az ugyanazon okmányban való kikötés szükségessége. Gyakoriak azon esetek, mikor az ügylet nem egy, hanem több okmányban foglaltatik, különösen ha távollevők között levélüeg, talán hosszabb alkudozások után jött létre. Nem képzelhetünk okot, melynél fogva az II.y ügyletekből a rövidebb perutat megtagadni lehetne; valamint mi sem szól a mellett sem, hogy sommás eljárásnak való önkénytes alávetés, ha később külön okmányban történt, hatálytalan legyen. Kérjük tehát e korlátozások elejtését. Ugyanazon szakasz d) pontja a két évnél nem régibb kamatok, életjáradék, tartási és élelmezési kötelezettségek iránti keresetek számára csak azon esetben engedi a sommás perutat, ha a főkötelezettség teljes hitelű okiraton alapszik. De a teljes hitelű okmány az illető főkötelezettségnek csak ^gyik bizonyító eszköze, s vau számtalan más bizonyíték, mely azt ép oly kétségtelenné teszi, pl. a törvény, a beismerés stb. Az okiratnak II.y túlsúlyt adni nem felel meg a jogkereső felek érdekének, s szerencsésebbnek tartjuk a mostani törvény rendtartás 93. §. c) pontjának szövegezését, mely azt rendeli, hogy a főkötelezettségre nézve > kétség fenn ne forogjon«. A szakasz e) pontját nem csupán a lakbérleti, hanem a bérleti viszonyokra átalában óhajtanok alkalmaztatni. A szakasz g) pontja után új pont felvételét javasoljuk, mely a haszonbérlet felmondásának érvényessége és érvénytelensége iránti keresetek számára is biztosítja a sommás perutat. E §. h) pontjából kihagyandónak véljük az »írásbeli« szót. Ha a haszonbérletből való