Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.

Irományszámok - 1878-488

CDLXXXVIII. SZÁM. 5 A végrehajtás megrendeléséről a végrehajtató, a végrehajtási kérvény első példányára vezetendő végzés által, a kiküldött vagy megkeresett hatóság és a végrehajtást szenvedő pedig, a végrehajtási kérvény többi példányaira (6. §.) vezetendő és ez utóbbinak rendszerint a foganatosításkor kézbesítendő végzés által értesíttetnek. A 7. §. esetében a végrehajtató, a kiküldött, és a végrehajtást szenvedő, a jegyzőkönyv másolatára vezetett végzés által értesitendők. Ha a végrehajtás el nem rendeltetik, arról a végrehajtási kérvény példányainak visszaadása mellett, indokolt végzésben, csupán a végrehajtást kérő értesíttetik. Ha a végrehajtás annak elrendelésétől számított 3 hó alatt nem foganatosíttatott: a végrehajtást szenvedőnek, --a végrehajtást elrendelő vagy a foganatosítás végett megkeresett bírósághoz benyújtott kérelmére, a végrehajtást elrendelő végzés közvetlenül kézbesítendő. A végrehajtási végzés ilyetén kézbesítése és a végzés ellen netalán használt jogorvoslat, a végrehajtás szabályszerű foganatosítását nem gátolja. 13. §. A végrehajtás rendszerint a végrehajtható okirat szerint jogosított javára, és az abban kötelezett ellen rendelendő el. Ha engedmény folytán a jogosított személyében változás történt és e változás közokirattal vagy hitelesített magánokirattal igazoltatik, a végrehajtás az új jogosított javára rendelendő el. Ha a változás közokirattal, vagy hitelesített magánokirattal nem igazoltatik, a bíróság, — mielőtt a végrehajtás megrendelése felett határozna, — az engedményezőt és az engedményest sommás, illetőleg jegyzőkönyvi utón meghallgatja. Váltóköveteléseknél, a mennyiben az eredeti váltó a végrehajtási kérvény mellett mutattátik be, a végrehajtás meghallgatás nélkül rendelendő el akkor is, a mikor az engedményezés teljes bizonyító erejű magán okirattal (1868: LIV. t.-cz. 167. és 168. §.) van igazolva. 14. g. Ha a marasztalt fél időközben meghalt, s a jogosított a végrehajtást csupán azon vagyonokra kívánja vezettetni, melyek a végrehajtást szenvedő fél hagyatékában találtatnak, vagy róla az örökösökre szállottak, a végrehajtás az ismert vagy igazolt, esetleg az ismeretlen örökösök ellen rendelendő el. A végrehajtás elrendelésével egyidejűleg, ha az örökösök ismeretlenek, ezek részére, — ha pedig nincs szabályszerűen igazolva, hogy a végrehajtási kérvényben megnevezett örökösöket a kizárólagos örökösödési jog illeti, a netalán ínég létező örökösök részére és költségére ügygondnok rendelendő. A végrehajtást rendelő végzés, ugy az ismert örökösök mindenikének, mint az ügygondnoknak kézbesítendő, s ennek alapján csakis azon vagyonra vezethető a végrehajtás, mely a végrehajtást szenvedőnek hagyatékában találtatik, vagy róla szállott át az örökösökre. (92. §.) 15. §. Ha a végrehajtató nem a végrehajtást szenvedő hagyatékában talált, vagy róla az örökösökre átszállott tárgyakra, hanem közvetlenül az örökösök ellen kívánja a végrehajtást intéztetni, kérelme felett sommás, illetőleg jegyzőkönyvi tárgyalás tartatik, és szükség esetében bizonyítási eljárás után, végzés által hozatik határozat. Azon kérdés, hogy a végrehajtás az örökösök ellen elrendelhetö-e, a fennálló anyagi jogszabályok szerint döntendö el. 16. «. Ha a jogosított halt el időközben, az örökösök a végrehajtás elrendelését kérhetik, ha szabályszerűen igazolják azt, hogy az örökösödési jog őket illeti. Ha az örökösödési jog nem igazolható, annak kérelmére, a ki örökösödési jogát valószínűvé teszi, a végrehajtás elrendeltetik ugyan, egyidejűleg azonban a követelés érvényesítésére ügygondnok neveztetik