Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.

Irományszámok - 1878-495

128 CDXCV. SZÁM. szolgáltatás olyannyira alá szállt volna a közbecsülésben, mint a hogy minálunk alászállt, A mi szenvedésen és veszteségen a félnek az eljárás rosszasága miatt keresztül kellett menni, azt bűnül szereti a bírónak és ügyvédnek róni fel, és alig van ügyvéd és biró e hazában, a ki felette állana a gyanúsítások és megszólalásoknak, a kinek nevét még olyanok is meg ne szólanák, a kik ezt másokkal szemben tenni óvakodnak. Az eredmény az, hogy az emberek félnek ügyvédtől, bírótól egyaránt, és a kit a végszükség, vagy specialis ok rá nem kényszerit, nem is fordul egyikhez sem. A reális keresetek száma ijjesztő módon apad, az emberek kezdenek okosak lenni s nem keresik jogaikat, mert azt tapasztalják, hogy a mit per segélyével kapnak, az nem csorbittatlan joguk, hanem nagyon is sok esetben zaklatás, kín és költség. Azon nézetben vagyunk, hogy ezen nyomorult állapotok szülőokával, az Írásbeliséggel szakítani kell. A velünk közölt javaslat ezt nem teszi. Akarna némi bajokon segíteni, de nem akar a nagy bajokon segíteni. Reformjai minimális kérdésekre irányulnak és ezekben is a szövegezés veszélyes pongyolasága, melyről később részletesen, és aggodalmat keltő rendszertelensége több bajt fog okozni, mint a mennyi jót tőle legvérmesebb védői reméllenek. És mit érnének, ha jók is, egyes újításai, ha a javaslat szerint is épp úgy, mint a módjában lesz az adósnak az ügyet kénye-kedve szerint halasztani, ha feneketlen tagadásokkal és hazudozásokkal biróságot, ellenfelet csak ugy bosszanthat, mint ma, ha a perek elintézésében csak oly kevés garantia lesz, mint ma. A javaslatról általánosságban nincs több mondani valónk. Mi a justitiára nézve csapásnak, elejtését kívánatosnak tartjuk. Inkább ttírjük, ha mindjárt egy pár évig is a mai perrend nyűgét, azon reményben, hogy Excellentiád bajaink alapos orvoslásához hozzá fog, semhogy egy új bonyodalmas és hosszadalmas iiásbeli per uralma alá lépjünk és évek hosszú során át újra ki legyünk téve azon jogbizonytalanságnak, a melyet minden processualis ujitás magával hoz. És ezzel felterjesztésünket voltaképp be kellene fejeznünk. Rosszalva az alapelveket, felmentve érezhetjük magunkat a részletek alól. De nehogy annak a feltevésnek némi piausibII.itása legyen, mintha mi csak jelszó hangoztatási viszketegbői követeljük a szóbeliséget, a komoly részletes munkától ellenben, ha elénk áll, fázunk, belementünk a javaslat részletes vitatásába is. Öröm és lelkesedés nélkül tettük, tudva, hogy vele a közjót elő nem mozdítjuk. De megtettük kötelességből és közöljük im részletes nézeteinket, ismételvn is arra kérve Excellentiádat, adjon mihamarább alkalmat rá, hogy egy egészséges és észszerű elveken nyugvó perrend felett hasonló részletességgel nyII.atkozhassunk. Első czím. A javaslatnak a birósági szervezetet és a birói hatáskört tárgyazó fejezetére általában megjegyezzük, hogy az ide vonatkozó intézkedéseket külön törvényben véljük megteendőnek. Kívánatossá teszi ezt nemcsak e kérdések részben közjogi természete és a rendszeresség; nemcsak azon körülmény, hogy előnyösebb, ha a polgári és büntető igazságszolgáltatás, e tekintetben gyakran közös természetű intézkedései egy törvényben, egyenlő elvek szerint nyernek megoldást: hanem főkép azon tapasztalat, melyet a javaslat is igazol, hogy a szorosan vett perrendben a contentiosus eljárás kérdései levén előtérben, a szervezetre és a hatáskörre vonatkozó, magukban véve ép oly fontos intézkedések, akaratlanul is csak mellesleges, kevésbbé alapos és kimerítő rendezésben részesülnek. Szabadjon e tekintetben a német birodalmi törvényhozásra hivatkoznunk, ama törvényhozásra, mely javaslatunkra méltán nagy befolyást gyakorolt. S bár a némettel azonos alapokon nyugvó 1876-iki ausztriai perrendjavaslat ezen intézkedéseket szintén a peres eljárás keretébe vette fel; ez ama javaslat indokainak vII.ágos kijelentése szerint (14. lap) csak azért történi;»