Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.

Irományszámok - 1878-495

CDXCV. SZÁM. 121 Mert voltakép három igaz tekintély van, a mely törvényalkotásnál figyelembe jön ; első sorban maga a törvényhozás, ezután a tudomány és a gyakorlati szakférfiak nyII.atkozata. Tudtunkkal ezek közül egyik sem ellenzi a szóbeliséget, hanem épen ellenkezőleg, mindegyik szakadatlanul és évek óta határozottan annak haladéktalan behozatalát sürgeti. A törvényhozás mindjárt az alkotmány helyreállitása után határozottan kijelentette, hogy a végleges perrendnek a szóbeliség elvein kell nyugodnia. Az akkori kormány előterjesztései, az országgyűlés tárgyalásai semmi kétséget sem hagynak fenn az iránt, hogy a mai perrendet merőben ideiglenes alkotásnak vették ; feladatul tűzvén neki előkészíteni a szóbeli perrendet, mert köz volt a meggyőződés» hogy a helyes igazságszolgáltalás követelményeinek csak ez bir megfelelni. Nem tért el ettől a felfogástól a törvényhozás későbben sem, a midőn az első folyamodása bíróságok szervezésének nagy munkájába fogott. Ezt is kiválókép azért hajtotta végre, hogy vele a szóbeli perrend talapzata le legyen rakva. Ismeretesek e részben törvényeink enuueiatiói. A minden évben a szóbeliséget sürgető parliamenti felszólalásokra nem feladatunk részletesen kiterjeszkedni, bár ezek is mutatják a törvényhozás irányát. Elég tényként coustatálni, hogy törvényhozásunk a polgári per reformját a szóbeliség behozatalában látja, és hogy minden organisatorius institutioban, melyet eddig létesített, végczélkép ez lebegett szeme előtt. Azt hiszszük, hogy már a törvényhozás iránti tartozó tekintet is követelné, hogy a reform kérdésében a szóbeliség irányától el ne térjünk. Ha van tekintély, mely jogászok előtt nyom, első sorban a törvényhozásé az, annál inkább, mert azt csak nem lehet feltételezni, hogy a törvényhozás népszerüséghajhászásból követelné a szóbeliséget. Hogy a tudomány képviselői között a szóbeliség behozatalának egyetlenegy tekintélyes ellenzője sincsen, azt senki Excellentiádnál jobban nem tudja. Hisz ha valaki, akkor Excellentiád ismeri az e téren való nézeteket és igy felmentve érezhetjük magunkat azon enunciatiók részletezésétől, a melyeket a tudomány a szóbeliség érdekében tett. Elegendő Tesz röviden rámutatnunk a magyar tudományos akadémiára. Régen meg vannak ott győződve az irásbeKség tarthatatlanságáról ; ez időszerűit már a tudományos művelésre se tartják érdemesnek, a mint ezt az akadémia pályadíj tűzései, és még inkább a pályanyertes munkák bizonyítják. Nem hallottunk egyetlen egy hangot sem, mely ott az írásbeliség mellett szót emelt volna, de azt tudjuk, és elismeréssel fogja feljegyezni az utókor is, hogy ép ezen II.lustris társulat kebeléből jöttek a legvehemensebb támadások az írásbeli per ellen; a közelmúltban ép itt hangoztatta az akadémiának köznelyeslése között annak egyik kiváló tagja, a kiben egyúttal bírói karunk egyik díszét tiszteljük, hogy nagy ideje már valahára a minden ízében kárhozatos és erkölcsrontó Írásbeliséggel szakítani és a szóbeli per ' megteremtéséhez haladéktalanul hozzá fogni. A tudomány másik gyúpontja, a tudományegyetem, nem maradt el az akadémia mögött. Tankönyvekben fejtegeti a szóbeliség előnyeit, tanszékein hirdeti annak fölényét. És ha Excellentiád ez objectiv és tisztán tudományos tevékenységet figyelemre nem méltatná, ott vannak a per tudományos művelői, a kik — és ebben hivatásukhoz híven — hol könyvekben, hol monográfiákban a szóbeliség előnyeit hangoztatják, behozatalát halaszthatatlan teendőnek mondják. A harmadik tényező, a mely a per reformjánál figyelembe jő, a birói és ügyvédi kar. A birói kar mai, e részben szerencsétlen szervezeténél fogva testületII.eg nem nyII.atkozhatik. De a iiány kitűnősége e karnak közzé tette nézetét, mindmegannyi a szóbeliség behozatalát elodázhatlan szükségnek vallja. Ismeretesek Excellentiád előtt e nagytekintélyű fényes dolgozatok; nem kell őket egyenként felsorolnunk. A mi pedig az ügyvédi kart II.leti, erről elegendő módon tudva van, hogy az, a mióta megnyII.ott a discussio tere, a szóbeliségnek rendithctien FŐRENDI IROMÁNYOK. IX. 1878/81. 16