Főrendiházi irományok, 1878. VIII. kötet • 438-487. sz.
Irományszámok - 1878-438
16 GDXXXVIIL SZÁM. 37. 38. §§. Kétséget nem szenved, hogy azon birtokos, kinek értékpapírja jelentkezésének elmulaszt tása folytán megsemmisítve lett, az általános jogelveknél fogva, a törvény rendes útján, a megsemmisítést nyert fél ellenében teljes kárpótlást követelhet, ha bebizonyíthatja, hogy ez utóbbi a megsemmisítést a birtokos jogos igényei sérelmével roszhiszeműleg eszközölte ki; például, ha bebizonyíthatja, hogy ez utóbbi sohasem volt a megsemmisített értékpapír birtokában, vagy hogy birtokát önmaga ruházta át, e részben tehát külön rendelkezés felvételének szüksége nem forog fenn. Ellenben ezen törvényjavaslat körébe tartozik a birtokosnak módot nyújtani azon sérelmek orvoslására, melyeket jogaiban az által szenvedett, hogy mindazon lényeges szabályok meg nem tartattak, melyeket a törvényjavaslat az eljárás körül megállapít. Eljárási formák meg vagy meg nem tartásáról lehetvén csak szó, a semmiségi panasz képezi e tekintetben az egyedül megfelelő jogorvoslatot. A javaslat a semmiségi esetek taxativ felsorolását fogadta el, mert a megsemmisítési eljárás egyszerű volta mellett nem tarthatni attól, hogy a felsorolás hiányos maradna, holott egy általános rendelkezés, mely csak elvben jelölné meg a semmiség esetét, —• épen ezen általánosságánál fogva az alkalmazásban kételyekre szolgáltatna okot. Hogy oly esetben, melyben a semmiségi kérelemnek hely adatik, a biróság újabbi szabályszerű eljárásra nem utasittatik, hanem a megsemmisítési eljárás megszűntnek nyilvánittatik, — ez intézkedés indokolását abban találja, hogy a megsemmisítést elrendelő végzésnek semmiség miatti megszüntetése folytán ugy áll a dolog, mintha a megsemmisítési eljárás folytán, a megsemmisítendő papir birtokosa annak idejében jelentkezett volna. Kérdés támadhatna, hogy nem kellene-e azon birtokosnak, kinek birtokában lévő értékpapírja megsemmisíttetett, ha bizonyíthatja, hogy a jelentkezést el nem hárítható akadály folytán mulasztotta el, az igazolást -megengedni. Ennek azonban a törvényjavaslat azért nem adott helyt, mert ezen jogorvoslat alkalmazása a megsemmisítési eljárás lényegével merően ellentétben áll. De ezen jogorvoslat kizárása a javaslatba kifejezetten fel nem vétetett, miután ezen különleges eljárás körül csak azon jogorvoslatok alkalmazhatók, melyek ezen törvényjavaslatban magában megengedtetnek. 39., 40. §§. A megsemmisítést jogérvényesen elrendelő végzés azon felet, a kinek javára az hozatott, a kötelezettel szemben épen azon jogi állapotba helyezi, melyben volna, ha az eredeti papirt még birná. E végzés voltakép nem egyéb, mint érvényes dupplicatuma a megsemmisített értékpapírnak, melynek alapján tehát a megsemmisítést nyert fél azon esetben, ha az adós a kötelezettség teljesítését megtagadja, jogait ez ellenében csak per utján érvényesítheti. Miután az értékpapírhoz kiadott szelvények a forgalom önálló tárgyát képezik, ezek érvényességére nézve magának a tőkeösszegről szóló értékpapírnak megsemmisítése jogi hatálylyal nem lehet. A szelvények a kötvény megsemmisítése után is megtartják a közforgalomban érvényöket és a kötelezett szelvények kifizetését meg nem tagadhatja azért, mert a tőkéről szóló értékpapír érvénytelennek lett kimondva; ezért kellett a 40. §-ban foglalt rendelkezést a javaslatba felvenni.
