Főrendiházi irományok, 1878. VIII. kötet • 438-487. sz.

Irományszámok - 1878-455

CDLV. SZÁM. 181 nyújt alkalmat, s megnehezittetvén, sőt lehetetlenné tétetvén a pontos megjelenés s az előadások teljes felhasználása, lankad a szorgalom, eltompul a kötelességérzet, és szokássá válik a haladás ösztönét elölő gondatlanság és hanyagság. A tanárok munkássága s a különböző intézetek együtt működése szintén kárt szenved. Az életre ható tudományos működésnek egyik nem megvetendő előfeltétele ugyanis, hogy a tanszékek feladataik megoldásánál egymást támogassák és kiegészítsék, s egyik tanár a másikkal minél könnyebben és gyakrabban érintkezzék, észleléseiket egymással közölhessék, buvárlataik iránt kölcsönösen érdeklődjenek, s egymás tanácsát, közreműködését tanszékeik teendőinél kikérhessék. Az üllői uti telekre tervem szerint áttelepítendő tanintézetek e tekintetben nagyrészt szoros összeköttetésben állanak egymással és az ott már elhelyezett intézetekkel. A különböző koródák nemcsak a gyógyeszközök alkalmazásánál, de a betegség meghatározásánál is sokszor egymást egészítik ki; a törvényszéki orvostan, mely az igazságszolgáltatás érdekében maga is végez bonezvizsgálatokat, a legszorosabb összeköttetésben áll a kórboncztannal és kórszövettannal ; az élet- és kórvegytan a vizsgálatra és tanításra szükséges anyagot nagyrészt a koródákból veszi, s azok érdekében folyvást működni van hivatva; végre a gyógyszertan és átalános közés gyógytan ez idő szerint egyesitett tanszéke buvárlat és demonstratio szempontjából betegek nélkül czélszerűen nem lehet el, miután a tanításhoz meg kívántató anyagát nagyrészt a kóroda és a kórboncztani intézet szolgáltatják. Mindezek a tanintézetek czélszerű csoportosításának a tanításra és tudomány mivel ésre jó hatása mellett bizonyítván, ez az egyik és fő ok, melynél fogva a jelenben az újvII.ág-utczai házban elhelyezett orvosi tanintézeteknek áttelepítését az üllői uti telekre szükségesnek kell tartanom. Nem kisebb fontosságú tekintet e mellett a koródák gazdasági ügyeinek kezelése, a felügyelet, ugy ezeknek, mint a többi tanintézeteknek háztartására és házi rendjére, melynek pontos vezetésétől nemcsak a reájuk forditott költségek czélszerű, takarékos felhasználása, különösen fűtés, vII.ágítás, tisztántartás tekintetében, de a tudományos munkálkodás zavartalan folytatása is nagyrészt függ. Ezen teendők lényeges föltétele, hogy az intézetek egyfelől lehetőleg csoportosítva s egymáshoz közel legyenek, másfelől, hogy az egyetemi gondnokság ott helyeztessék el, hol legtöbb teendője van, s jelenléte s közreműködése úgyszólván szakadatlanul szükséges. A mig a koródák egyrésze az újvII.ág-utczában, a másik az üllői utón van, a gondnokság annál kevésbé felelhet meg feladatának, mert az egyetem többi épületei és tanintézetei sem nélkülözhetik gondozását. A tudomány-mívelés és a tanitás érdekében a kiinikumok beteg-ágyainak száma szaporittatott, az alkalmas tananyag biztosítása végett a folytonos betegfelvétel megengedtetett. De hogy az emberek megszokják az egyetemi koródákat megbetegedés esetében felkeresni, ugy mint a kórházat, szükséges, hogy azok lehetőleg egy helyen, egymás mellett legyenek, a betegek éjjelnappal felvételre számithassanak, s ugy azokat a bántalom minősége szerint a különböző koródákra lehessen beosztani. Ez azonban közös betegfelvételi helyiségeket igényel, s a gondnokság közreműködését helyben teszi szükségessé. A felvett és elbocsátott betegek, úgyszintén a halottak nyII.vántartása; továbbá amazok holmijának, valamint az utóbbiak hagyatékának rendben tartása, a fizető betegek díjainak beszedése, s ezen kivül az épületekre, a konyhára, a mosóházra és fürdőkre a kellő felügyelet czélszerűen szintén csak akkor gyakorolható, ha az intézetek lehetőleg csoportosítva vannak, s a gondnok hivatala és lakása is ott helyben van.