Főrendiházi irományok, 1878. VIII. kötet • 438-487. sz.
Irományszámok - 1878-438
CDXXXVIII. SZÁM. 9 birása adja meg a követeléshez való jogosultságot, ezeknél tehát már fogalmuknál fogva nyilvánul azon sajátszerűség, mely az általános indokokban jeleztetett és mely ily értékpapírokra nézve, a megsemmisítési eljárás tekintetében, a polgári törvénykezési rendtartásban megállapított általános rendszabályok alkalmazását kizárja. A forgatható papírok fogalmát (a váltókat ide nem értve) korábbi törvényeinkben hiába keressük; csak a kereskedelmi törvény, mely ezen papíroknak jogi lételét megállapítja, határozta meg egyszersmind azoknak jogi természetét is és körvonalozza azok jogi jelentőségét; ezeknél fogva pedig a forgatható papírokra az általános megsemmisítési szabályok azért nem alkalmazhatók, mert ha nem is az alak, de a lényeg tekintetében ily papírok, a törvény rendeleténél fogva, a bemutatóra szóló papírokkal azonosítva lettek. Mert a kereskedelmi törvény szerint (296. §.) ily papírok átruházásával az azokon alapuló jogok a forgatmányosra átmennek, még ha ez forgatmányos megnevezése nélkül történik is, (üres forgatmány) az adós egyedül a nyugtatványozott papir kiadása mellett tartozik kötelezettségét teljesíteni; az adós csak oly kifogásokkal élhet, melyek magán az okiraton, vagy a közte s az okirat birtokosa közt fennforgó viszonyon alapulnak. A 297. §. szerint pedig a fizető a hátiratok valódiságát vizsgálni nem tartozik. Ide járul végül, hogy a kereskedelmi törvény 300. §-a forgatható, épen úgy mint a bemutatóra szóló papíroknak jóhiszemű birtokosa ellen a tulajdoni kereset (Vindicatio) kizárja. Forgatható papiroknak pedig tekintetnek a pénzfizetés vagy helyettesíthető dolgok vagy értékpapírok szállítása iránt visszteher nélkül kiállított utalványok és kötelező jegyek, ha rendeletre szólnak (294. §.) a tengeri hajósok elismervényei, a fuvarozók rakjegyei, a hajókölcsönlevelek és a biztosítási kötvények, a mennyiben rendeletre lettek kiállítva (295. §.) végül a részvények, még ha névre szólnak is (173, §.) úgy a közraktárjegyek (441. §.) Korábbi időkből származó állampapírjaink egyrésze akkép állíttatott ki, hogy a tőkeösszegről szóló kötvény határozott személyre van kiállítva, a tőkeösszeg után járó kamat fizetése pedig a kötvény mellett kiadott és bemutatóra szóló szelvények alapján történik. Semmi kétség sem lehet, hogy szorosan véve, ily kötvénynek átruházása oly jogi foganattal, milyet a forgatható papírok üres hátirat útján való átruházásának eredményekép fentjeleztünk, nem történhetett volna a régibb jogállapot szerint, mely voltakép a forgathatás fogalmát nem is ismerte. A forgalomnak a gyakorlati életben nyilvánult igényei azonban azt eredményezték, hogy ily állampapírok tényleg már most is a forgatható papirok, természetével biroknak tekintetnek, csak is igy levén lehetséges elkerülni azon bonyodalmakat, melyeket a névre szóló kötvény és a hozzá kiadott bemutatóra szóló szelvény közti kapcsolat máskülönben okozna. Ez indokolja az 1. és 21. §§-okban használt következő kifejezést »meghatározott névre vannak kiállítva, de szelvényekkel ellátva és ennélfogva forgathatók«. A tulaj donképen > rendeletre« szóló állampapírok vagy törvényhatósági értékpapírok külön felemlítése elmaradt, mert ily papirok nálunk csak vagy bemutatóra szólnak vagy meghatározott névre ugyan, de szelvényesek. A 23. §. első bekezdése indokolását abban leli, hogy mig egyrészt a váltók sajátszerű természete bizonyos tekintetben a megsemmisítési eljárás iránt különleges intézkedések alkotását kívánja, addig másrészt az utalványok (értve t. i. a rendeletre szólókat) és közraktári jegyek tekintetében a kereskedelmi törvény (298., 452. §§.) a megsemmisítési eljárásra nézve, a váltókra nézve előszabott eljárást rendeli foganatba vétetni és nem foroghat fenn semmi ok, a kereskedelmi törvény ezen rendelkezésének megváltoztatására. Elméleti szempontból jelen törvényjavaslat rendelkezéseit azon bemutatóra szóló papírokra is kellene alkalmazni, melyek mint például belépti jegyek, menetjegyek és más FŐRENDI IROMÁNYOK. VIII. 1878/81. 2
