Főrendiházi irományok, 1878. VIII. kötet • 438-487. sz.
Irományszámok - 1878-438
4 CDXXXVIII SZÁM. A papir elvesztése vagy megsemmisülése az egyik és a másik esetben egészen más jogkövetkezményeket vonván maga után, nem igényelhet bővebb megvilágítást, hogy nem lehet ugyanazon egynemű szabályokkal ezen lényegesen egymástól eltérő jogkövekezményeket megszüntetni, nem lehet a megsemmisítési eljárást mindkét nemű papírokra nézve ugyanazon elvek szerint szabályozni. — Törvényhozásunk ezt felismerte, a midőn a közönséges kötelező okmányokra nézve a megsemmisítési eljárást az 1868 :LIV. t. ez. 529., 533. §§-ban szabályozta; a közforgalom tárgyát képező értékpapírokra nézve azonban a megsemmisítési eljárás szabályozását külön törvénynek tartotta fenn. Az utóbb említett papirok csak a legközelebbi időben nyerték el úgy másutt, mint nálunk is azon nagy horderejű jelentőséget, melynél fogva ma a világforgalom számba veendő tényezőjét, a vagyonnak egy igen tetemes alkatrészét képezik. Előbbi időben csak igen csekély mérvben jutott nekik ezen szerep, és igy érthető, hogy az ezen papirrokkal való üzlet csakis az 1875. évi XXXVII t. cz.-ben foglalt magyar kereskedelmi törvény által szabályoztatott, azoknak birói megsemmisítéséről és elévüléséről szóló szabályaink pedig mai napig majdnem teljesen hiányzanak. Csak a földtehermentesitési kötvényeket illetőleg bírunk a szőnyegen fekvő kérdésre nézve némi rendszabályokkal, melyek az ideiglenes törvénykezési szabályok (VI. 1. §. és első függelék IV. szám) és az 1860. márczius 30-án kibocsátott igazságügyministeri rendelet XIX. czikke által további intézkedésig fenntartattak. Habár ezen rendszabályok nagyjában igen helyes szempontokból indulnak ki, és a földtehermentesitési kötvények tekintetében a gyakorlatban évek hosszú során át helyeseknek bizonyultak, azok még sem teszik mellőzhetővé egy külön törvény alkotását, mivel épen azon szabályok alkotása óta keletkeztek azon számos nemei az értékpapíroknak, különösen magán értékpapíroknak, melyekre ezen szabályok nem alkalmazhatók ; és mivel épen a legközelebbi időkben folytatott tanulmányozások és az ily értékpapírok valódi jogi természetének helyes felismerése tudományos és üzletkörökben oly nézeteket hoztak érvényre, melyek a szóban lévő szabályokkal' részben ellenkeznek. Ez magyarázza meg azt is, hogy az igazságügyministerium 1870. ápril 18-án 3654., 1870. július 25-én 11836. és 1871. május hóban 8711. szám alatt kiadott rendeleteivel a megsemmisítési eljárást, a közforgalmi értékpapírokra nézve (a földtehermentesitésieket kivéve), a törvényhozás további intézkedéséig megszüntette. Más államok törvényhozásaira sem igen reflektálhatni e tekintetben, mert alig akadhatni nagyobb államra, mely e tárgyra nézve egyes elszórt rendeleteknél többet felmutathatna ; a mennyiben pedig egyes kisebb német államok törvényhozása már rendszeres törvényt alkotott, ott annak rendelkezései oly szoros kapcsolatban állanak az illető állam sajátlagos viszonyaival, különösen az állami értékpapírokat illetőleg, hogy azoknak egyszerű elfogadása a mi viszonyaink és igényeink kielégitésére nem szolgálhatna. Tisztán az elméletre sem lehet támaszkodni teljes megnyugvással; bármily behatóan foglalkozott is az újabbi jog és nemzetgazdászati tudomány a közforgalmi értékpapirok tanulmányozásával; bármennyire sikerült is azoknak valódi természetét felismerni, és ezen felismerés alapján az irányt adó elvekre nézve általában jogi meggyőződést alkotni; ezen papirok megsemmisítésének kérdése épen az, melyre nézve még az elv iránt sem constatálhatni általános jogi meggyőződést, annál kevésbbé a részleteket illetőleg, a melyek azonban épen e kérdés szabályozásánál különös jetentőséggel bírnak. A jelen törvényjavaslat alkotásánál tehát kiindulási pontokul el kellett fogadni ugy a gyakorlati igényeket, melyeknek kielégitésére első sorban hivatva van, mint a különféle értékpapírok sajátszerű természetét, és végre a papirok egy részénél már hosszú ideig követett eljárás folytán a közönségben képződött jogi fogalmakat és szokást.
