Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-437

CDX XXVII. SZÁM. 407 gyűlése közt a szükszéges egyezkedések létesíttetni fognak. 5. §. Az 1868. évi XXX. törv.-czikk, 1873. évi XXXIV. törr.-czikk és 1880. évi LIV. törv.-czikkuek a jelen törvény által hatályon kivül nem helyezett, II.letőleg nem módosított határozmányai változatlanul fentartatnak. 4. A fentebb beigtatott és törvényjavaslat alakjában szerkesztett egyezményi javaslat ugy általánosságban, mint egyes pontjaiban mindkét küldöttség által változatlanul és szószerint jóváhagyatván, s elfogadtatván, és annak a bizottságok üléseiről szóló jegyzőkönyvek kíséretében ugy Magyarország, mint Horvát-Szlavonországok országgyűlése elé terjesztetése elhatároztatván, Elnök ur a két országos bizottság feladatát teljesittettnek jelenti ki. Őszinte megelégedéssel constatai)a ő Eminentiája mindkét országos bizottságnak tapintatos és egyedül az állami érdekre való tekintet által vezérelt eljárását, mely lehetségessé tette, hogy II.y nehéz kérdés felett a közös egyetértés aránylag rövid idő alatt jöhetett létre. Ez által reá nézve is tetemesen meg lettek könnyítve az elnöki teendők,. melyeket a két bizottság bizalma ruházott reá. A tárgyalások gyors és kielégitő menetét nem csekély részben segítette elő azon támogatás is, melynek a bizottságok, a két kormány képviselői, nevezetesen a magyar királyi ministerelnok, a horvát-szlavón minister és a horvát-szlavonországi Bán ő nagyméltóságaik részéről örvendhettek. Ennélfogva ő Eminentiája egyfelől a két kormány ezen tagjainak, másfelől tiszttársának, a horvát-szlavón országos bizottság elnökének, továbbá a két előadónak és mindkét bizottság összes tagjainak hazafias működésükért szives köszönetet mondván, a két országos bizottság működését ezennel befejezettnek nyII.vánítja. Pavlesics Jankó püspök, a horvát-szlavón országos küldöttség tagja ugyanII.y szívélyes szavakban mond köszönetet a közös Elnök ur ő Eminentiájának, a ki a tapintat, körültekintés és jóindulat oly nagy mértékével vezette a tárgyalásokat, melyeknek nehézségei nem a jóakaratnak akár egyik, akár másik részen való hiányából, hanem a körülményekből származtak