Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.
Irományszámok - 1878-437
390 CDXXXVII. SZÁM. ki azt, hogy >a valóságos alkotmányosság hazánkban is, Ő Felsége többi országaiban is minél előbb tettleg életbe lépjen«, és igy már ezen szempontból is a magyar országgyűlés csak készséggel járulhat hozzá oly rendszabályok életbeléptetéséhez, melyek a Sz. István koronájához tartozó egyik igen jelentékeny területen az alkotmánykivüli állapotnak véget vetnek és ezen területnek lakosságát is az alkotmányos élet áldásaiban részesitik. E szerint az, hogy a határőrvidéknek Horvát-Szlavonországokkal való közigazgatási egyesítése a törvény értelmében szükséges és az alkotmányosság szempontjából kívánatos, a két országos bizottság közt kérdés tárgyát nem képezhetvén, a bizottságok azonnal a második kérdéssel foglalkozhattak, t. i. azzal, vájjon minő következések folynak az egyesitésből a HorvátSzlavonországok részéről a közös magyar országgyűlésre küldendő képviselők számára nézve. De ezen kérdésre nézve is szintoly határozott és szabatos felelet foglaltatik az 1868. évi XXX. t.-czikkben, melynek II.lető szakaszait az áttekintés könnyítése végett a következőkben Összeállítjuk : Az idézett törvény 32. §-a igy szól: >E közös országgyűlésen Horvát- és Szlavonországok, lakosaik mennyiségéhez aránylag 29 követ által képviseltetnek. 33. §. Ha Horvát- és Szlavonországok népessége, akár a határőrség közigazgatási egyesítése, akár Dalmátia visszacsatolása által gyarapodnék: a nevezett társországok képviselőinek száma a népesség szaporodása arányában szintén emeltetni fog. 36. §. Horvát-Szlavón- és Dalmátországok a közös országgyűlés főrendiházába is két képviselőt küldenek saját országgyűlésükből. 40. §. Miután a magyar korona országainak közös országgyűlése teendőinek egy részét, t. i. a pragmatica sanctióból folyóknak ismert közös ügyek költségvetésének megállapítását saját kebeléből kiküldött bizottság (delegatió) által gyakorolja, Horvát-Sziavon- és Dalmátországok képviselő közül a közös országgyűlés által annyi tag választatik a magyar delegatióba, a mennyi azon kulcs szerint, a mely szerint a nevezett társországok a közös országgyűlésen képviseltetnek, rajok esik. 41. §. Ehhez képest megállapíttatik, hogy Horvát-Szlavonországok képviselői közül, a képviselőház részéről négy, s a főrendiház részéről egy tag választassák a delegatióba.« 42. §. Ha a horvát-szlavón- és dalmát országgyűlés képviselőinek száma a 33. §-ban érintett területi gyarapodás folytán növekszik : megfelelő arányban fog szaporittatni azon tagok száma, a kik Horvát-Szlavón- és Dalmátországok képviselői közül a delegátióba választatnak.« Az 1868. évi XXX. t. ez. imént idézett szakaszai tehát semmi kétséget nem hagyhatnak az iránt, hogy Horvát-Szlavonországoknak törvényII.eg biztosított joguk van azt követelni, hogy ha a határőrvidék velők közigazgatásII.ag egyesittetik, az ez által megszaporodott lakosság arányában a közös magyar országgyűlésre küldendő horvát-szlavón képviselők száma is szaporittassék; és miután eredetII.eg az 1868. évi XXX. t. ez. fentidézett 32. §-a értelmében a lakosság akkori számához képest 29 követ által lettek Horvát-Szlavonországok a magyar országgyűlésen képviselve, körülbelül 32,000 lélekre esvén egy képviselő, miután a most egyesitendő 9 határőrvidéki ezrednek lakossága a 600,000-et jóval meghaladja, Horvát-Szlavonországoknak joguk volna azt kivánni, hogy az országgyűlésre küldendő képviselőiknek száma 20—21-el szaporittassék. Az 1868. évi XXX. t. ez. 33. §-ában foglalt ezen elv megerősitését, gyakorlati alkalmazását találta az 1873. évi XXXIV. t.-czikkben, melynek 1. §-a igy szól: >A két varasdi határőrezred, Zéngg és Belő vár katonai község, Ivánics vára és Sziszek községe Horvát-Szlavonországokkal egyesittetvén, Horvát-Szlavonországok által a közös országgyűlésre küldendő képviselők száma az 1868. évi XXX. t.-cz. 33. §-a alapján 29-ről 34-re emeltetik. < És igy, ha ugyanezen elv a jelenleg egyesitendő 9 határőrezredekre is alkalmaztatik, Ï
