Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-416

CDXVI. SZÁM. 269 ket vagy mentességeket élvezendik, a melyeket a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzet consulai vagy hasonló minőségű másféle ügynökei élveznek. Ugyanez áll az osztrák-magyar monarchiában a spanyol consulokra vagy másféle ügynökökre nézve. XXIV. czikk. Az II.lető consuloknak és egyéb consulsági ügynököknek jogukban áll az, hogy a nemzetükbeli hajóik legénységéhez tartozó tengerészeket és a hajó személyzetéhez bármi czím alatt számitható más egyéneket, ha azok II.y hajóról a másik fél valamely kikötőjében megszöktek, letartóztathassék és azokat vagy a hajóra, vagy hazájukba visszaküldhessék. E czélból Írásban fognak az II.letékes helybeli hatóságokhoz fordulni és ez alkalommal a hajó-lajstromnak vagy a legénységi lajstromnak vagy pedig más hivatalos okmánynak eredetiben vagy kellőleg hitelesített másolatban leendő bemutatása által igazolni fogják azt, hogy a keresett egyének a hajó legénységéhez tartoznak. Az II.y módon igazolt megkeresésre minden kitelhető támogatás fog nekik nyújtatni a szökevények felfedezésére és elfogatására, kik is a consulok vagy a consulsági ügynökök megkeresésére és azoknak költségén az ország börtöneibe fognak vezettetni és mindaddig letartóztattatni, mig a consulok vagy consulsági ügynökök elszállításukra alkalmat nem találnak. Ha mindazonáltal II.y alkalmatosság a befogatás napjától számítandó három hónap lefolyta alatt nem találkoznék, a szökevények a consulnak három nappal előbb történt értesítése után szabad lábra fognak helyeztetni és ugyanazon okból többé újra el nem foghatók. A jelen czikk határozmányai nem alkalmazhatók oly tengerészekre vagy a hajólegénységhez tartozó oly más személyekre, kik azon országnak polgárai, melyben szökés történik. Ha a szökevény valamely bűntényt követett el, az a consulnak vagy consulsági ügynöknek csak akkor szolgáltattatik ki, miután az II.lejouissent les Consuls ou autres Agents de même qualité, de la nation la plus favorisée. II. en sera de même dans la Monarchie austro-hongroise pour les Consuls ou autres Agents consulaires de l'Espagne. Article XXIV. Les Consuls et autres Agents consulaires respectifs pourront faire arrêter et renvoyer, soit à bord, soit dans leur pays, les marins et toute autre personne faisant, à quelque titre que ce soit, partie des équipages des navires de leur nation, qui auraient déserté d'un bâtiment de leur nation, dans un des ports de l'autre. A cet effet II.s s'adresse ront par écrit aux autorités locales compétentes et justifieront par exhibition en original ou en copie dûment certifiés des registres du bâtiment ou du rôle d'équipage, ou par d'autres documents officiels, que les individus qu'II.s réclament faisaient partie du dit équipage. Sur cette demande, ainsi justifiée, II. leur sera donné toute aide pour la recherche et l'arrestation des dits déserteurs, qui seront même détenus et gardés dans les maisons d'arrêt du pays à la réquisition et aux frais des Consuls et autres Agents consulaires, jusqu'à ce que ces Consuls ou Agents consulaires aient trouvé une • occasion de les faire partir. Si pourtant cette occasion ne se présentait pas dans le délai de trois mois à compter du jour de l'arrestation, les déserteurs seraient mis en liberté après un avis donné au Consul trois jours à l'avance et ne pourraient plus être arrêtés pour la même cause. II. est entendu que les marins et autres individus de l'équipage, sujets du pays dans lequel s' effectuera la désertion, sont exceptés des stipulations du présent article. Si le déserteur a commis quelque délit, II. ne sera mis à la disposition du Consul ou de l'Agent consulaire qu'après que le tribunal qui a droit d'en connaître, ait rendu son jugement et que celui-ci ait eu son effet. Les marins ou autres personnes faisant partie de l'équipage d'un navire qui dans leur