Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

CDXIII. SZÁM. 229 foglalt azon intézkedés, mely szerint a létrejött egyezségnek a bejelentett összes követelésekre ki kell terjednie. Ez intézkedés természetes következményének tekinthető azon további határozat, mely szerint a valódiság vagy az osztály tekintetében meg nem állapított követelések s azok közt, melyek valódiaknak elismertettek, a kielégítési percentuatiőra nézve különbséget tenni nem lehet. Azon körülmény ugyanis, hogy az egyik vagy másik követelés akár a valódiság, akár az osztály tekintetében megtámadtatott, még nem involválja azt, hogy az II.y követelést nemlétezőnek kell tekinteni; e felett a megindítandó eljárás folyamában hozandó birői határozat fog intézkedni; ugyanazért e határozat bekövetkeztéig a megtámadott követelést ép úgy számitásba, tehát az egyezség keretébe kell venni, mint ez közönséges csődnél a végfelosztás alkalmával történik; a különbség, mely a megtámadott és a valódiaknak elismert követelések közt létezik és létezhet, egyedül a teljesítés módjában találhat kifejezést ; mig tehát az egyezségben a valódiaknak elismert követelések mikénti kifizetése iránt kell rendesen intézkedni, a megtámadott követeléseknek egyedül biztosítása jöhet kérdésbe ; de ennek azon alapon kell történni, melyet az egyezség a többi hitelezőkre nézve kijelöl. Mindez azonban csak oly követelésekre érthető, melyek a jelen törvény szerint előnyös kielégítésben (pl. az első vagy második osztályban,) nem részesülnek; mert a harmadik osztályba eső követelések kielégitéséről általában csak akkor lehet szó, ha az első és második osztályba sorozandó követelések teljesen kielégíttettek. Ez intézkedésen a dolog természete szerint változás egyezség esetében sem történhetik. Nem ritka eset lesz a kereskedelmi csődnél, hogy az egyezség biztosítására kézi zálog fog adatni, vagy jelzálog fog kiköttetni. Valahányszor ez előfordul, málhatlanul szükséges lesz nemcsak a kikötött biztosíték maximumát pénzben kifejezni, hanem arról is intézkedni, hogy egyrészről kinek álland jogában a kézi zálogot értékesíteni, s esetleg az egyezség teljesítése után visszaadni; hogy másrészről ki fogja a jelzálogul kijelölt ingatlanokra a biztosítási összeget bekebleztetni, II.letőleg a törléshez a szükséges engedélyt kiállitani. Mindez már azért is szükségesnek mutatkozik, mert azon közösség, melyben a hitelezők a csőd folyama alatt állottak, a kényszeregyezség jóváhagyásával ipso iure megszűnik; mert a hitelezők összességének képviseletére rendelt orgánumok hatásköre is elenyészik. Kell tehát már az egyezségben valakit kijelölni, kit a jogosultság az érintett irányban II.let, ki tehát az összes hitelezők nevében és érdekében érvényesen megteheti azon lépéseket, melyek akár az adott biztosíték érvényesítésére, akár annak megszüntetésére szükségesek. 235—240. §§. A javaslat azok szerint, mik a 218. §. indokolásában felhozattak, a kényszer-egyezség egyik feltételeként jelöli ki a birői jóváhagyást, tekintet nélkül arra, hogy az egyezség minden hitelező vagy csak a többség beleegyezésével jött-e létre. Hogy a csődbíróságnak az egyezség óváhagyásánál mire kell ügyelnie, s mII.y érdekek megóvásáról kell gondoskodnia, a 218. §. indokolásában már kifejtetvén, a 235. §. első bekezdése újabb indokolást vagy kiegészítést nem tesz szükségessé. A mi a második bekezdésben foglalt intézkedést II.leti, azt czélszerüsége indokolhatja; mert oly esetben, midőn az egyezség csak a kellő alakszerűségek hiányában szenved, nem volna helyes a biróságot a jóváhagyás megtagadására utasítani, s ekként a hitelezők szándékát s a csőd lehető gyors befejezését meghiúsítani; ugyanazért a kérdéses esetben s feltéve, hogy a hiányzó alakszerűségek újabb tárgyalás nélkül is pótolhatók, legczélszerübbnek látszott a csődbiztost a hiányok pótlására utasitani. Ellenben ha II.y hiányok nem mutatkoznak, a beterjesztett egyezség felett véglegesen kell határozni, és pedig vagy jóváhagyólag vagy tagadólag. Hogy a csődbíróságnak a jóváhagyást mikor lehet, II.letőleg mikor kell megtagadni, azt a 236. §. határozza meg, mely három külön esetet jelöl ki, melyekben a csődbíróság az egyezség jóváhagyását megtagadni köteles. Ez esetek gyakorlati jelentőségét tekintve, nem lehet feleslegeâ