Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.
Irományszámok - 1878-413
220 CDXIII. SZÁM. határozatai által ismét hatályon kivül helyeztetett a nélkül, hogy e kétes értékű intézmény megszüntetését, a helyes jogszolgáltatás érdekében, fájlalnunk kellett volna. A javaslat, mely eddigi csődeljárásunkat gyökeresen átalakítani, s az általános indokolás szerint a modern legislatio minden czélszerü vívmányát meghonosítani akarja, — a kényszeregyezséget nem mellőzhette a nélkül, hogy a culturállamok törvényhozásától messze el ne maradjon. Tekintve azonban, hogy a kényszer-egyezség azon alakban, melyben azt a javaslt meghonosítani kívánja, kétségtelen fontossága újításként jelenkozik, — nem lehet felesleges azon momentumokat kiemelni, melyek a kérdéses intézmény elfogadását javaihatják és indokolhatják. Tagadhatatlan tény ugyanis, hogy maga a kereskedő vII.ág nem feltétlenül nyII.atkozik a kényszeregyezség mellett ; sőt Németország igen tekintélyes kereskedelmi testületei, midiin e részben véleményadásra felhivattak, egyenesen a kényszer-egyezség ellen nyII.atkoztak. Daczára azonban ennek, az újabb és legújabb legislatio az intézményt m eghono si tan dónak találta; mert nem ignorálhatta azon fontos közgazdászat! és jogi momentumokat, melyek a kényszer-egyezség meghonosítását egyaránt igazolják. Kétségtelen tény ugyanis, hogy a kereskedelmi forgalomban a pénz csak akkor bir jelentőséggel, ha az a forgalom közvetítésére szolgálhat, ha circulálhat, s az egyeseknek minél több módot és alkalmat nyújt II.lő haszon biztosítására ; azt nem is említve, hogy a pénznek gyorsabb és sűrűbb forgatása, azt rendeltetése teljesítésére fokozottabb módon képesiti. Ha a kereskedő tőkéjét egy éven át tízszer forgathatja, nemcsak magának szerez tíz alkalmat a lehető nyereségre, hanem a kezei közt lévő pénzt ugyanannyiszor adja át a forgalomnak, ugyanannyiszor szerepelteti azt, mint a kereskedelmi forgalom nélkülözhetlen tényezőjét. E körülménynek tulaj donitható azon kétségtelen tény, hogy a kereskedő ott is, hol a törvény által erre nem kényszeríttetik, szívesen hoz áldozatot, ha rövid utón követeléséhez juthat; kész annak egy részét minden jogi kényszer nélkül elengedni, csakhogy azt üzletében ismét forgathassa. Ugyanezt mutatja a tapasztalás csőd esetében is. A kereskedelmi csődök legnagyobb része egyezség által fejeztetik be, holott a törvény a hitelezőket erre nem kényszeríti ; mert a kereskedelmi hitelezők csak abban találnak veszteségeikért elfogadható kárpótlást, ha rövid idő alatt jutnak követeléseik töredékeihez; s hogy ezt elérhessék, készek kisebb quótával megelégedni, mint a mennyi rájuk a csődeljárás rendszerinti befejezése mellett jutna. Ezenfelül a kereskedőknek nem áll és nem állhat érdekükben a bukottól megvonni a lehetőséget, hogy az ügyleteit ismét felvehesse ; hogy hitelezőivel újabb üzleti összeköttetésbe lépve, módot és alkalmat találjon azoknak azt is megtéríteni, a mit az egyezség által esetleg vesztettek ; a kényszer-egyezség tehát a mellett, hogy a közadósnak javára szolgál, hogy ezt a kereskedelmi forgalomban mint ennek jogosult factorát ismét rehabII.itálja, a hitelezőknek is oly előnyöket biztosit, melyeket ezeknek jól felfogott érdekében figyelmen kivül hagyni nem lehet. A mi a jogi momentumokat II.leti, melyek a kényszer-egyezség meghonosítását igazolhatják, azok ép oly kevéssé téveszthetek szem elöl, mint a közgazdászatiak, s nemcsak azért birnak jelentőséggel, mert az élet által igazoltatnak, hanem mert önmagukban absolut meggyőző erővel birnak. A kényszer jogosulatlannak tekintendő ott, hol az egyesek jógáikat külön érvényesitik, ellenben nem ellenkezik az sem az általános jogi elvekkel, sem a személyes szabadsággal oly esetben, midőn az érdekeltek közt jogi tekintetben közösség létezik. Az érdekek közössége igazolja az állam kenyszeritő hatalmát^ melylyel ez az egyesek cselekvési szabadságát korlátozza; az érdekek közössége igazolja a kényszer-egyezséget is, mely az egyes hitelezőket követeléseik egy részének elengedésére kötelezi. Hogy a hitelezők közt — természetesen a csődhitelezőket értve — közösség létezik, az minden európai csődtörvényben kifejezést talált, s a jelen javaslatban ismételten kiemeltetett; a hitelezők közt az adós fizetési tehetlenségemiatt közösség származik, a mennyiben mindannyian ugyanazon egy alapra utalvák ; melyből egyenlő elvek szerint egyenlő kielégítést nyernek. Áz egyenlőség a többség kényszerítő hatalmát formaII.ag is igazolja s
