Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

CDXIII SZÁM %\i békés elintézése a tárgyalás alkalmával nem sikerül. Ez esetben, miután a csődbiztost birói hatáskör nem II.leti, a peres kérdésre nézve birói cognitiónak van helye, mely a tervezet szerint a csődbíróságot II.leti. Végre mint szükséges kiegészítése a felosztási terv elintézésének jelenkezik a tervezet 189. §-a, mely szerint egyrészről a birói határozatot feltételező követelésekre eső összegek egyelőre, vagyis a határozat jogerőre emelkedéséig birói letétbe helyezendők, II.letőleg a 179. §. határozatainak megfelelőleg gyiimölcsözőleg elhelyezendők. 190—194. §§. A felosztási terv végrehajtását a megállapított követelések kifizetése, s a peres tételek biztosítása képezi. Az egyikre úgy, mint a másikra, különös intézkedések nem szükségesek ; miért is a javaslat e tekintetben mindössze a szükséges elÖvigyázati szabályok megállapítására szorítkozik. A megállapított igények közt azonban lehetnek olyanok, melyeknek kielégítése a közönséges fizetés szabályaitól eltérő intézkedéseket kivan. Ide tartoznak az évi járadékok, a tartási igények, a visszatéröleg teljesítendő, nemkülönben a halasztó feltételhez kötött fizetések. Ezen igények miként kielégítésének megállapításánál tekintettel kellett lenni a javaslat első részében foglalt intézkedésekre, melyek materialis természetüknél fogva magát az eljárást is kell hogy szabályozzák. A mi különösen a bizonyos időszakokban visszatéröleg teljesítendő fizetéseket II.leti, e tekintetben az első rész 67. §-a aképen intézkedik, hogy azok, kiket II.y igények II.letnek, a csődtömeg ellen az esedékes lejáratkor teljesítendő fizetések biztosítását követeihetik. Ha már most az II.y igény az érintett §. értelmében megállapíttatik, igen természetes, hogy annak kielégítése is ugyanazon §. értelmének megfelelőleg történik. Az II.lető hitelező ugyanis csak azt követelheti, hogy részére a fizetés a mindenkori lejáratra biztosíttassák ; misem természetesebb tehát, mint az, hogy az II.y követeléseknek mindenekelőtt tőkésittetni kell ; hogy továbbá a tőkésített összeg, melynek kamatai a visszatéröleg teljesítendő fizetésnek megfelelnek, gyümöícsözőleg elhelyeztessék ; hogy végre a jogosult fél a gyiimölcsözőleg elhelyezett összeg kamatainak élvezetéhez jusson. Mindezt a javaslat 1 y0. §-ának első bekezdése határozottan megkívánja; tehát teljesen eleget tesz azon intézkedésnek, mely az első rész 67. §-ában a kérdéses igények tekintetében foglaltatik. A felfüggesztő feltételhez kötött követelés kifizetését a hitelező, a 68. §. indokolása szerint, a feltétel bekövetkezte előtt még az esetben sem követelhetné, ha a maga részéről a tömegnek biztositékot adna. Az II.y hitelező igénye mindössze odáig terjed, hogy a tömegtől a fizetésnek a feltétel bekövetkezte esetére leendő biztosítását követelheti. Ezt rendeli a 190. §. második bekezdése, mely szerint a halasztó feltételhez kötött követelésnek megfelelő összeg egyelőre, vagyis a feltétel bekövetkeztéig birói letétbe helyezendő. Ez intézkedés is tehát teljesen megfelel a 68. §-ban kimondott elvnek; mert nem kötelezi a tömeget egyébre, mint a mire a hitelezőnek a most érintett §. szerint kétségtelen joga van. Miután a tervezet 64. §-a szerint a hitelezők azon kamatokat, melyek őket esődön kivül II.letnék, a csődtömeg ellen is érvényesithetik, •— igen természetes, hogy a felosztásnál a kamatokra is, melyek az egyes hitelezőket II.letik, tekintettel kell lenni; valahányszor tehát felosztás történik, az egyes követelések után a kamatok is, és pedig azon napig számitandók, melyen a kifizetés valószínűleg megtörténhetik ; magától értetvén egyrészről, hogy a kamatok oly esetben, midőn a követelésre részletfizetés történik, nem az egész tőkétől, hanem a kifizetés alá kerülő összegtől járnak; másrészről, hogy a kamatok, a mennyiben a csődnyitás előtt még folyóvá nem lettek, a csödnyitás napjától, mint általános lejárati naptól számitandók. A pénzfelvételhez való jogosultság körül felmerülhető kételyek elhárítása, és egyúttal az ügykezelés egyszerűsítése végett rendeli a javaslat 193. §-a, hogy ha a fél a csődeljárásban