Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

CDXIII. SZÁM. 185 gálna, hogy a biróságnak a kellő intézkedést megnehezítse. Ugyanazért a javaslat csak azt jelenti ki, hogy a bíróság a díjakat, tekintettel az ügykezelés terjedelmére és fontosságára, továbbá a tanúsított tevékenységre, szabad belátása szerint állapítja meg; és mert a bíróság e részbeni határozata ellen ép úgy, mint az ellen, mely által az egyezségII.eg megállapított díjak mérsékelteinek, félfolyamodásnak van helye, — az érdekelteknek a bíróság helytelen vagy méltatlan határozata ellenében elegendő oltalom biztosíttatik. Hogy azonban a tömeggondnoki díjak miatt keletkezett differentiák a csődeljárás befejezését minél kevésbbé gátolhassák, a javaslat itt is, mint az administrativ természetű egyéb intézkedéseknél, a másod bírósági határozat ellen, további jogorvoslatnak helyt nem enged. Miután a tömeggondnok állása a biróság jóváhagyó határozatán alapszik, mi sem természetesebb, mint az, hogy a tömeggondnok a csődbíróság disciplinaris hatalma alatt áll, s hogy ennek jogában áll őtet kötelességei teljesítésére szorítani. E végre szolgál a 106. §. első bekezdése, mely szerint a biróság a tömeggondnokot, minden előleges kihallgatás nélkül, pénzbírsággal sújthatja, II.letőleg őt kötelességei teljesítésére pénzbírság kiszabásával szoríthatja. A pénzbírság kiszabása azonban magában véve nem mindig lenne elegendő, mert sok esetben a kivánt czélhoz nem vezetne ; miért is a bíróságot még tágabb hatalommal is fel kellett ruházni. E tágabb hatalom a tömeggondnok elmozdításában nyer kifejezést, melyet azonban nem lett volna tanácsos minden megszorítás nélkül a biróság kezeibe letenni; ugyanazért, habár a javaslat az initiativát az elmozdításhoz, a csődbíróságnak is átengedi, — a határozat hozatalát a csődválasztmány s esetleg a tömeggondnok meghallgatásához köti; bármit tapasztaljon is tehát a csődbíróság, a tömeggondnokot rövid utón hivatalától el nem mozdíthatja, s érvényes határozatot csakis a kijelölt formalitások megtartása mellett hozhat. Végre alig szükséges bővebben fejtegetni, hogy a jelen javaslatnak mindazon intézkedései, melyek a tömeggondnokra vonatkoznak, a helyettesre is alkalmazhatók, feltéve, hogy ez tényleg működik, vagyis az akadályozott tömeggondnokot helyettesíti; mert ez esetben a teendőkre nézve, melyeket végez, valóságos tömeggondnoknak tekintendő úgy, hogy közte és a tulajdonképeni tömeggondnok közt különbség nem létezik. 108—111. §§. A javaslatnak, mely a hitelezők részére a lehető legtágabb autonómiát kivánja biztositani^ mely az általános indokolás szerint a hitelezőket tartja a csődvagyon legII.letékesebb kezelőinek, — szakítani kellett azon felfogással, mely a hitelezőknek a vagyonkezelésre, a választmány utján, befolyást engedett ugyan, de ez utóbbitól minden önállóságot megtagadott. A csődválasztmány nemcsak saját csődtörvényünk, hanem a közönséges német jog szerint is mindössze tanácsadói szerepet játszott; mert határozatai a csődbirőságra nézve legfelebb az informatió erejével birtak. Azon mértékben, a mint a törvény a tömeggondnok működését a csődbiróság gyámkodó beavatkozása alól feloldja; azon mértékben, a mint a hitelezők jogosult autonómiáját érvényre emelni akarja, — egyúttal gondoskodnia kell arról is, hogy a csődválasztmány egyrészről a tömeggondnok működését sikerrel ellenőrizhesse, másrészről a hitelezők nevében és érdekében érvényesen eljárhasson mindazon ügyekben, melyeknek elintézését okvetlenül a csődbíróságnak fentartani nem szükséges. És ha e részbeni intézkedéseivel a hitelezőket a biróság szükségtelen gyámkodása alól, ez utóbbit pedig a birói teendők körébe nem tartozó ügyek elintézése alól felszabadítania sikerült, — megtett mindent, a mi a kivánt sikert biztosithatja. A kérdés csak az, hogy a most érintett czél elérésére minő utat, minő intézkedéseket kell választani? A felelet itt is ép ugy, mint a tömeggondnoki hatáskörnél, magából az intézmény természetéből következik, s arra reducálható, hogy a törvény, mellőzve a czélhoz ugy sem vezető részletezést, általános vonásokban jelölje ki azon hatáskört, melyen belől a választFŐRENDI IROMÁNYOK. VII. 1878/81. Bl