Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

CDXIII. SZÁM. 145 beszámítás folytán 500 forintot veszt; mely összeg megtérítésére a belföldi hitelező, ki a beszámítást in fraudem creditorum lehetővé tette, joggal kötelezhető. A 41. §-ban foglalt intézkedés tulajdonképen csak folyománya lévén a 14. §. második pontjában kimondott elvnek, e helyütt újabb indokolást nem kivan, s elégnek látszik e tekintetben csak annyit megjegyezni, hogy a 41. §. nélkül kételyek támadhatnának az iránt, váljon a 14. §. második pontjában foglalt intézkedés beszámitás esetében alkalmazható-e vagy sem 9 Az osztrák csődtörvény is, mely egyébként a levonásról nem intézkedik, szükségesnek látta kimondani, hogy a hitelező, ha oly le nem járt követelése, melytől kamatok nem járnak, beszámitás útján kiegyenlittetik, a törvényes kamatok levonását tűrni tartozik. Hogy az osztrák csődtörvény ezen nagyon is általános intézkedése sem a méltányosságnak, sem a dolog természetének meg nem- felel, azt a 14. §. indokolásában kifejtettek után, hol a Carpzow-íéle rendszer tarthatlansága kimutattatott, kétséget sem szenvedhet. ÖTÖDIK FEJEZET. Visszakövetelési jog. 42. §. Megfelelőleg a javaslat 1. §-ában kimondott elvnek, a csődnyitás joghatálya nem terjedhet ki azon dolgokra, melyek a tömegben találtatnak ugyan, de nem a közadósnak, hanem másnak tulajdonát képezik. A hitelezők egyedül a tömeghez tartozó javakból leendő kielégitésre tarthatnak igényt, s nem követelhetnek kielégitést oly dolgokból, melyek a közadós vagyonát, s e szerint a tömeg kiegészitő részét nem képezik. Ez elvnek megfelelőleg intézkedik saját csődtörvényünk a letétemtnyekrŐl és közpénzekről (17. §.), a nŐ ingatlan javairól (18. §.), az osztatlan állapotban lévő rokonok javairól (19. §.), a társasági vagyonról és a közösségről (20. és 21. §§•)> a bizományi árúkról s általában oly tárgyakról, melyek másnak kétségtelen tulajdonát képezik (38. §.), továbbá a női hozományról. Mindezekre nézve csődtörvényünk a természetbeni visszakövetelést általában megengedi a nélkül, hogy egyrészről a lehető egyes eseteket mind kimerítené; és másrészről az igények természete szerint, a kellő megkülönböztetést megtenné. Ehhez járul még, hogy csődtörvényünk érintett intézkedései legalább részben a mai felfogásnak meg nem felelnek, tehát a kellő átalakitást már e szempontból is kívánatossá teszi. Miután a javaslat az általános indokolás szerint kizárólag egyik európai törvényt sem vette és nem vehette alapul, a szóban lévő intézkedések tekintetében is legczélszerűbbnek látszott az intézmény jogi fejlődését és annak természetét venni kiindulási alapul, s az egyes intézkedéseket az ekként nyert eredménynek megfelelőleg és tekintettel hazai viszonyainkra megállapítani. A mi a 42. §-t II.leti, mely a visszakövetelési jogra nézve az általános elvet állapítja meg, annak egyes intézkedései következő megjegyzéseket tesznek szükségessé: 1. A javaslat mellőzve a visszakövetelési jog specialisálását, egyrészről azon elvet állapítja meg, mely szerint a tömegben lévő azon dolgok, melyek nem közadósnak, hanem másnak tulajdonát képezik, visszakövetelhetők ; másrészről kijelenti, hogy a visszakövetelési jogra nézve, alapuljon az akár dologi, akár személyes igényen, az általános jogi elvek mellett, a tervezetnek e részbeni specialis intézkedései szolgálnak irányadóul. E meghatározásokból önként következik, hogy a visszakövetelési igények a csődperen kivül esnek; hogy továbbá csőd esetében is azon jogi elvek szerint itélendők meg, melyek szerint csődön kivül elbirálandók lettek volna, s a csődtörvények e részbeni határozatai csak annyiban birnak jelentőséggel, a mennyiben bizonyos igényekre nézve — miként ez a következő §§. intézkedéseiből kitu« FÖÜENDI IB0MÁNY0K, VII. 1878/81. n