Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.

Irományszámok - 1878-351

56 CCCLI. SZÁM. lotta, Jellaciß bán azon kér elemmel fordult Magyarországnak akkori parancsnokához Windischgrätz herczeghez, hogy megfelelőleg intézkednék, miszerint a horvát alapok az országnak visszaadassanak és az e végből Budapestre hívott horvát küldötteknek átadassanak. Ezen kérelemnek, a tanulmányi és vallási alapokat kivéve, valamennyi többi alapokra nézve elég tétetett, mely kettő' a horvát küldötteknek azért nem volt átadható, mivel azok a hasonnemíí magyar alapoktól nem voltak elkülönitve. Ezen akadály miatt ezen mindkét alap átadásának el kellett maradni, az alapítványi számvevőség az akkori magyarországi császári biztos Geringer báró részéről mégis azon szigorú meghagyást kapta, hogy a horvát tanulmányi és vallási alap részének elkülönítését minden halasztás nélkül keresztülvigye. Hogy a magyar alapítványi számvevőség mégis utasítást nyerjen aziránt, hogy ezen elkülönítés mily irányban történjék, az 1849. évi $7 deczember hó 15-én 1163. szám alatt kelt 3'/. alatti előterjesztésével, az akkor fennállott alapítványi bizottsághoz fordult, kérvén, hogy kijelöltetnék neki azon alap és mérvszabály, a melyen ezen elkülönítés eszközlendő. Ezen elkülönítés nevezetesen azon számvevőség véleménye szerint háromféleképen lett volna eszközölhető és pedig : a) hogy Horvátország részére akkora tőke különittessék el, mely annak mostan fennálló és a kérdéses alapokból fizetendő kiadások folytatólagos kiegyenlítésére szükséges; 6) hogy csak azon vagyon különittessék el, mely a commassált magyar-horvát alapokba Horvátországból folyt be ; c) hogy az együttes kezelés egész idejéről, azaz 1782-ik évtől kezdve egészen az 1848-ik évig, a bevételek és kiadásokról leszámolás készittessék és annak eredményéhez képest a horvát tangens elkülönittessék. Az alapítványi bizottság Szabó Károly elnöklete alatt az 1849. évi deczember hó 19-én 1163. szám alatt kelt és Geringer báróhoz intézett jelentésével az utóbb emiitett harmadik 4/. módot indítványozza, a mint ezt a 4'/. alatti melléklet tanúsítja ; Geringer báró pedig az Jellaöió na tadasnjega zapovjednika Ugarske kneza Windisch-Grätza s molbom, da shodna odredi, da se hrvatske zaklade zemlji povrate i predadu u tu svrhu u Budimpestu posvanim hrvatskim poslanikom. Ovoj molbi bude glede svih zakladah zadovoljeno ősim naukovne i vjerozakonske, kője se s toga hrvatskim poslanikom nemogahu predati, sto nebijahu izlucene od ugarskih istoimenih zakladah. Uslied ove zaprieke mozala i prédája obiuh ovih zakladah izostati; zakladno raőunovodstvo primilo je ipák od tadasnjega c. povjerenika za Ugarsku B. Geringer a strogi nalog, da bez odvlake pro vedé izluűenje hrvatskoga diela naukovne i vjerozakonske zaklade. Da ipák ugarsko zakladno raCunovodstvo bude upuceno o pravcu, kojim ovo izluöenje sliediti ima, obrati se isto predstavkom svojom od 15/12 1849 be. 1163 pod 3 •/. na tada postojavái zakladni odbor moleói, da mu oznaöi temelj i mjerilo po kojem da se ovo izlucenje ob a vi. Ovo se je naime izluöenje moglo po mnienju istoga ra^unovodstva obaviti na trojaki najin i to : a) da se Hrvatskoj izluúi onolika glavnica, koliku treba za nastavno namirenje svojih postojecih i iz upitnih zakladah plâtiti se imajuóih izdatakah ; b) da se izluöi samo onaj imutak, koj je komassiranim ugarsko - hrvatskim zakladam iz Hrvatske pridosao ; c) da se sastavi obraóun dohodka i troska za cielo vrieme skupne uprave t. j. od god. 1782 do g. 1848 i prema resultatu ovoga obracuna hrvatska tangenta izluCi. Zakladni odbor pod predsjedniótvom Dragutina Szabó-a predlaze u svom izviesóu na baruna Geringera od 19. prosinca 1849. br. 1163. na posliedku pomenuti treói naíin-kao sto to dokazuje prilog 4 '/. a baron Geringer svojim izvieâcém na miuistra nutarnjih poslavah od 29/12 1849. br. 6486. preporuci ovaj treéi nacin sbog toga, da se ak-