Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.
Irományszámok - 1878-351
GCCLL SZÁM. 49 Minthogy tehát ez a regnicolaris küldöttség a határőrvidék közigazgatásának a tartományival leendő egyesítésében mind a közös, mind pedig az autonom budget érdekében a megtakarítások forrását látja, és ez által azonfölül a pénzügyi viszonyok megoldásának egyszerűsítését és megkönnyítését általában elérni véli, a tisztelt magyar regnicolaris küldöttségnek azt ajánlja, hogy az új pénzügyi kiegyezést a felhozott föltételek alatt keresztül viendő közigazgatási egyesités alapján állapitsa meg. A tisztelt regnicolaris küldöttség legyen meggyőződve, hogy ez inditvány elfogadása állandó és végérvényes kiegyezés szilárd alapját fogja lerakni. A közigazgatási egyesítésnek a pénzügyi kereten kivül létező feltételeit a két kormányra lehetni bizni, melyeknek a közösen megállapított modalitásokat ideje korán a hivatott alkotmányos tényezők elé kellene terjeszteniök. E regnicolaris küldöttség szintén az óhajtandó megtakaritások álláspontjától illőnek tartja ajánlani, hogy — épségben hagyatván az 1868. évi I. tczikk 8. szakaszának rendelete, mely a törvényhozás közösségét mondja ki pénzügyi dolgokban, továbbá épségben hagyatván ugyanezen törvényczikk 22. szakaszának rendelete, mely a végrehajtást ugyanezen dolgokban a magyar pénzügyi ministerre bizza, — a pénzügyi igazgatás átruházott hatáskörben a horvátországi kormánynak engedtessék át. — Ez intézkedés annál czélszerübbnek látszik, minthogy az adók kivetéséről és beszedéséről szóló törvények nagy anyagi áldozatokkal összekötött végrehajtásának legjelentékenyebb része különben is a községekre ruháztatott és ez által bonyolódott és abnormális közigazgatási apparatus teremtetett, a melyben a községi közegek a közös, nem pedig az országos kormánynak felelősek. A jelenleg létező zágrábi kir. pénzügyi igazgatóság az esetben a kir. horvát országos kormányba foglaltathatnék, mint negyedik osztály. Minthogy azonban a magyar pénzügyi minister a közös magyar országgyűlés előtt felelős, magától érthetőnek látszik, hogy törvény által kellő biztosíték nyujtassék neki a horvát országos kormány pontos és minden pénzügyi Smatrajucl dakle u spojitbi krajiske uprave s-provinciíalnom siguram izvor priStede u interesu zajednickoga i autonomnoga budgeta, ter u torn pojednostruceno i olahkvóeno riesenje financijalnoga odnosaja medju obim kraljevinama, predlaze zato kraljevinski ovaj odbor postovanomu odboru ugarskomu, neka izvoli nato pristati, da se nova financijalna nagodba osnuje na spojitbi krajiske uprave s pro vincij alom, uz uvjete gore izlozene, te moze biti tvrdo uvjerem postovani kraljevinski odbor ugarski, da ce óvom privolom udvariti najcvrsői temelj trajnoj i konaCnoj nagodbi. Uvjete ovoj spojitbi nuzdne, koji stoje izvan financijalnoga okvira, mogle bi obe vlade u ruke űzeti, te za rana podastrti pozvanim faktorom na ustavnu razpravu i odluku. U interesu jednake priätede smatra kraljevinski ovaj odbor, da bi bilo shodno, te predlaze postovanomu odboru ugarskomu, do se financijalna uprava u kraljevinah Hrvatskoj i Slavoniji bez najmanjega ustrba za §. 8. zakón clanka I. grodine 1868, koji ustanovljuje skupno zakunarstvo u poslovih financijalnih, zatim bez nojmanjega ustrba za §. 22. istoga zakón clanka, koji izvrsbu glede prihoda u kraljevinah Dalmacije, Hrvatskoj i Slavoniji polaze u ruka kraljevskomu ugarskomu ministru financijah, préda u prenesenu djelokrugu autonomnoj vladi hrvatskoj, posto je i onako najbitniji dio ove izvrSbe zakonom o razpizivanju i utjerivanju poreza jur izrucen u prenesenu djelokrugu, a uz golerae materíjalne zrtve obclnam ovih kraljevina i tim uvedena abnormalna i komplicirana upravna masina, da su autonomne obóinske oblasti podvrzene organom skupne vlade, u ni kakon odnosaju odgovornosti nestojeci naprama zemaljskoj vladi kraljevina Dalmacije, Hrvatske i Slavonije. Sadanje kr. financijalno ravnateljstvo Zagrebu moglo bi se pridieliti kr. zemaljskoj vladi kraljevina Dalmacije, Hrvatske i Slavonije kano Cetvrti odjel. No posto je za izvrsbu ovih poslova kr. ugarski ministar financija odgo voran zajednickomu saboru, razumije se samo sobom, da se FŐRENDI IROMÁNYOK. VI. 1878/81 7
