Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.
Irományszámok - 1878-351
CCCLI. SZÁM. 43 kapott volna, lia a fedezésnek elfogadott átalányrendszere az autonom kiadások elé áthághatlan határt nem szab, s hogy mennyire emelkednek jövedelmei most, midőn az átalányrendszer százalék-rendszerré változtattatott át. És ugyanazon férfiú, ' ki ez adatok segélyével számításait a legcsekélyebb részletig megtette, tévedett s a közvetett határőrvidéki jövedelem befoglalását ne vette volna észre? — Határozottan ki kell zárnunk azon helytelen föltevést, mintha azon sajnos indirect határőrvidéki jövedelmek befoglalása azon négy minister figyelmét, gróf Lónyayét, Kerkápoly Károlyét, Ghyczy Kálmánét és Széli Kálmánét, kik felváltva vezeíték azon időben a magyar pénzügyeket, elkerülte volna annyi előirányzat szerkesztése alkalmával, annyi zárszámadás Összeállításánál, noha már 1871. évben birtokában voltak azon évi október hó 19-diki jegyzőkönyvnek 4-/., mely a vegyes bizottságnak tanácskozásait és egyhangú határozatát azon módra nézve tartalmazza, hogy miként történjék a leszámolás Magyarország és Horvátország között, s! a melyben a horvát kormány megbízottja Vardián János nyilatkozván a módról, hogy t. i. a dohánynál és a sónál mikép állapitható meg a tiszta jövedelem, határozottan fölemlíti a jövedelmet: „ezen jövedelmi adók után Horvátország és Szlavóniában, továbbá a horvát-szlavón végvidéken. 11 A regnicolaris küldöttségek s a horvát országgyűlések az emiitett adatokat, kimutatásokat és költségvetéseket a legjobb hiszemben fogadták azon közigazgatási hatóságoktól, melyeknek hivatásuk és kötelességük folytán azon helyzetben kellett lenniök, hogy jót álljanak azok helyességéért, — s az, hogy Dalmát-, Horvátés Szlavonországok egy állítólagos tévedés miatt jelentékeny kárt szenvedjenek, annál kevésbbé felelne meg úgy SL méltányosságnak, minta szerződési fogalomnak ; mert ha a horvát regnicolaris küldöttség 1873. évben csak gyaníthatta volna is, hogy itt tévedés forog fenn, azon szándékában, hogy Horvátországnak autonom szükségletei fedezésére kielégítő jövedelmet biztosítson, bizonyára arra törekedett volna, hogy a szóban forgó határőrvidéki jövedelmeket kedvezőbb százalék-rendszerrel pótolja, A regnisvih tih na tanko i obsirno razvijenih raóuna da bi on mogao u bludnji biti i nesjetiti se krajiskih neizravnih prihoda? Je li dopustena nepojmljiva supozieija, da <3etiri redom ministra, koji su se kroz to vrieme zamjenili a ravnanju ugarskíh finâncija, da gróf Lónyay, Karlo Kerkápoly, Koloman Ghiczy i Koloman Széli, sastuvljajuc tolike proracune i slazuc tolike zakljuúne racune, nikako nisu na to dosli, da opaze kobne prihode od neizravnih poreza krajiökih, premda su veó godine 1871. imali zapisnik od 19 listopada 4 7. iste godine, u kojem su zabiljeze na vie- 4'/. canja i jedno dusni zakljucak mjeáovitoga poi vjerenstva o naöinu, kako ce Ugarska i Hrvatska obra-cune sastavljati, iu kojem povjerenik hrvatske vlade, ívan Vardian, izjavljujuó se o naúinu kako da se pronadje cisti prihod kod duhanasoli, izricno spominje prihod „ovih dohodarslva u kraljevini Hrvatskoj i Slavonije, zatimu hrvatskoslavonskoj krajini"? Kraljevinski odbori i sabori hrvatski priznali su spomenute podatke, izkaze i proracune s-najboljom vjerom od onih upravnih oblastih, kője su bile i vrstne i duzne toöno poznavati njihovu pravilnost, te nebi bilo pravedno, pace protivilo bi se uvjetom i pojmovom ugovora, da kraljevine Dalmacija, Hrvatska i Slavonija trpe golemu Stetu radi bludnja, ako se tuj o bludnji govoriti smije, kojim nisu krive, te kad bi bile i slutiti mogle, da tuj postoji bludnja, to bi bez svaké sumnje njihor kraljevinski odbor godine 1873, imajuci osigurati dovoljno pokrice autonomnih potrebStina, za one prihode od krajiskih neizravnih poreza nastojao zodobiti ekvivalent u povoljnijoj percentuaeiji. Kraljevinski ovaj odbor goji tvrdu nadu, da ce i postovani kraljevinski odbor ugarski navedene razloge uvaziti i usvojiti, kano sto ce jamaúno uvaziti i usvojiti i ono ronénje ovoga 6*
