Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.
Irományszámok - 1878-351
CCCLL SZÁM. íi fentartására szánt járulékok czímén utólagosan, 1872-től 1879. végéig . . 83,600 írtnak, továbbá vasúti bélyegiUetékek, postai teherlévelek bélyegilletékei, és a biztosító társulatok ügynökségeitől bevett bélyegilletékek fejében, a magyar országos bizottság által pro futuro indítványozott évi átalány szerint, 1873-tól 1879-ig 112,000 írtnak utólagos megtérítését kivánta. Ily módon, s minthogy a horvát-szlavón küldöttség a pénzügyi egyezmény megújítását a múltból függőben maradt követeléseknek rendezésétől tette függővé, a két országos bizottság tárgyalásai teljes eredménytelenséggel fenyegettek, minek következtében a két bizottság abban állapodott meg, hogy mindegyik a maga ország gyűlésének azt fogja javasolni, hogy mindkét részről ejtessenek el egyszerűen a múltra vonatkozó követelések (beleértve a tanulmányi és vallásalap czímén támasztott követeléseket is, melyekről e jelentés III. részében leend szó), jövőre nézve pedig mondassék ki határozottan, az újonnan hozandó törvényben, miszerint a már polgárosított, de Horvát-Szlavonországgal közigazgatásilag még nem egyesitett Határőrvidéknek nem csak egyenes, de közvetett adói is a megosztás alá eső közjövedelmek közé nem tartoznak. Ily értelemben szól a bizottság által előterjesztett törvényjavaslatnak 1. §-a, mely szerint mindazon követelések, illetőleg tartozások, melyek egyfelől Magyarország részéről Horvát-Szlavonországok irányában, másfelől Horvát-Szlavonországok részéről Magyarország irányában, a múltra nézve, az 1879. évet is beleértve, 1879. deczember utolsó napjáig bármi czímén fennállottak, kölcsönösen kiegyenlítetteknek tekintetnek, úgy," hogy az 1880. január elsejét megelőző időből Magyarország és Horvátország közt többé semminemű követelés, illetőleg tartozás nem létezik. III. A harmadik tárgy, a melyre nézve a magyar országos bizottság javaslattétellel megbízatott, a magyar kormány kezelése alatt levő tanulmányi- és vallás-alap kérdése. Ezen alapoknak természetét és terjedelmét a legnagyobb részletességgel fejtegeti a horvát-szlavón küldöttség izenetéhez mellékelt emlékirat, mely a jelen előterjesztés 31 ik és következő lapjain található. A magyar országos bizottság e helyen csak annak megjegyzésére szorítkozik, hogy a horvát-szlavón tanulmányi- és vallás-alapok elkülönítésének kérdésére nézve, a vallás- és közoktatásügyi ministerium kebelében egy leszámítolási bizottság alakíttatott, mely működését 1876. február hó 14-én be is fejezte és ezen idő óta a magyar vallás- és tanulmányi alapból kihasított ezen horvát-szlavonországi tőkék külön kezeltettek és ezen tőkék folyó kamatai a vallás- és közoktatásügyi ministerium részéről, Horvát-Szlavonország rendelkezésére bocsáttattak. Ezen kérdésben is igen lényeges nézeteltérés volt Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt. Magyarország nem vonakodott ugyan soha, sőt az 1868 : XXX. t. ez. 49. §. és az 1873: XXXIV. t. ez. 6. §-ában egyenesen ki is mondta: miszerint ezen tanulmányi- és vallás-alapoknak kiszolgáltatására kész, de azon természetes feltétel alatt, hogy Magyarországnak ezen alap iránti követelései kielégíttessenek, illetőleg azoknak Összege a kiszolgáltatandó alapokból levonassék. A magyar kormány részéről felállított számítás a következő : az államkincstár pénzeiből a horvát-szlavón vallás-alap szükségleteinek fedezésére 1818. évi november hó l-jétől bezárólag 1867-ig előlegeztetett 1.585,447 frt 21 kr. és a Horvátország tulajdonát képező bécsi görög-egyesült papnövelde felszerelésére . 74 > 21 > egészben előlegeztetett az államkincstár pénzeiből 1.585,521 frt 42 kr.
