Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.
Irományszámok - 1878-351
CCCLI. SZÁM. 19 delmek közé, melyek a 45 : 55 arány szerint megosztandók } hanem, hogy e jövedelmek czímén bizonyos átalány-összeg téríttessék meg Horvát-Szlavonországnak. E javaslat elvben elfogadtatván a horvát küldöttség részéről, a magyar országos küldöttség az emiitett átalány-Összeg megállapítása czéljából felkérte a t. pénzügyministeriumot, az erre vonatkozó adatoknak előterjesztésére, s ez adatok a mellékletek közt foglalt VIII., IX. és X. kimutatásban találhatók. Ezek szerint az emiitett jövedelmekből esnék HorvátSzlavonországra körülbelől: vasúti illetékek czímén általánosan évenként . 11,297 frt 78 kr. biztosító társulatok által fizetett bélyegilletékek fejében ........ 1,459 > 40 > posta-fuvar, levélbélyeg czímén . 3,236 > 42 > és szállítási adó czímén . 51,786 > 93 > Összesen . . . 67,780 frt 53 kr. Miután azonban e számítás, a mint már emlitve volt, szabatosságra korántsem tarthat igényt, miután továbbá e jövedelmi források nagy változásoknak vannak alávetve és a fent említett átlagok csakis két évnek, az 1877. és 1878. évnek eredményei szerint lettek kiszámitva, a Horvát-Szlavonország javára megtérítendő átalány-Összeg évi 20,000 frtban állapíttatott meg azzal a kikötéssel, hogy Horvát-Szlavonország semmi szin alatt ez átalány-Öszszeg felemelését nem kívánhatja, még akkkor sem, ha az itt szóban levő közvetett adónemek valamelyike fölemeltetnék, valamint Magyarország sem fogja csökkenteni ez átalány-összeget, ha időközben egyik vagy másik adónem leszállittatnék ; végre pedig Horvát-Szlavonországnak bele kellett egyeznie, hogy a törvényben határozottan kimondassék, miszerint sem a különleges czélra szánt hadmentességi díj, sem pedig a polgárosított, de közigazgatásilag HorvátSzlavonországgal még nem egyesitett Határőrvidékből származott közvetett adók (az ebbeli egyenes adókra nézve Horvát-Szlavonország sem tagadja, hogy azok a megosztás tárgyát nem képezik, hanem teljesen a magyar állami pénztárba folynak) nem tartozhatnak a megosztandó közjövedelmek közé, hanem kizárólag a magyar állam pénztárába folynak. A Belovár megye katholikus lakossága által fizetett lelkész illeték, vita tárgyát nem képezte, mert a magyar országos bizottság is teljesen jogosnak ismerte el azon kivánatot, hogy ezen illeték a maga természeténél fogva, kizárólag Horvát-Szlavonország autonom költségeinek fedezésére fordittassék. A megújítandó pénzügyi egyezmény tehát, a mint ez a bizottság által előterjesztett törvényjavaslat 2., 3., 4., 5. és 6. §§-aiban formulázva van, lényegében azt tartalmazza : hogy, fentartatván azon elv, miszerint Horvát-Szlavonország a közös költségekhez adóképességének aránya szerint hozzájárulni köteles, Magyarország a jövőre nézve is beleegyezik, hogy ezen új egyezmény tartamára Horvát-Szlavonország közjövedelmeiből mindenekelőtt 45% ezen országok beligazgatási költségeire fordittassék és csak a fennmaradó 55% szolgáljon a közös költségek fedezésére és hogy az igy megosztandó közjövedelmek sorából kivétessenek a határvám jövedelmei, a hadmentességi díj , a határőrvidéknek nemcsak egyenes, hanem közvetett adói is, mint a melyek teljesen a magyar állami pénztárba beszolgáltatandók ; továbbá kivétetnének a bor- és húsfogyasztási adók és a belovári lelkészi illeték, melyek kizárólag Horvát-Szlavonország szükségleteire forditandók; végre a vasúti és gőzhajózási vállalatoktól, valamint a biztosító társulatok ügynökségeitől szedett bélyegilletékek, a szállítási adó és a postai teherlevelek bélyegilletéke czímén befolyt jövedelmek nem lesznek ugyan a 45 : 55 kulcs szerint megosztandók, hanem teljesen a magyar állami pénztárba folynak, azonban Horvát-Szlavonországoknak e czímén évenkint 20,000 forintnyi átalányösszeg téríttetik meg. 3
