Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.
Irományszámok - 1878-351
SZÁM. kilátásba helyezhető évi nyereség — a tévesen felvett határőrvidéki közvetett adójövedelmekkel együtt — mintegy 382,000 frtra volt számítva. A tényleges eredmény pedig azt mutatja, hogy a horvát-szlavonországi jövedelmekből az autonom kiadásokra eső 45% évről évre folyton emelkedő összegekben, jelenleg már — még pedig a határőrvidéki jövedelmek teljes elkülönzésével — mintegy 3.200,000 frtot tesz; tehát egy millió forinttal többet, mint a mennyi az 1873-iki egyesség megkötéséig a 2.200,000 frtos átalányrendszer mellett Horvát-Szlavonországok autonom szükségleteinek fedezésére elégnek Ítéltetett. A horvát-szlavón jövedelmeknek, s igy azok autonom részének is ily jelentékeny növekedése részben a már akkor fennállott adónemek eredményének természetes emelkedéséből is származik ; nagyobb részben tulaj donitható azonban ama növekedés az 1873-ik év óta életbe lépett adóemeléseknek és új adónemeknek, melyek eredményének 45%-a az egyezményhez képest szintén a horvát-szlavón autonom költségvetés javára esett Ezen adóemelések és új adók behozatalára pedig bizonyára nem a belügyi, igazság- vagy közoktatásügyi kiadásoknak mértéken túl való emelése kényszeritette az államot, hanem kény szeritették a közös kiadásoknak, a hadi költségeknek, közlekedési és egyéb vállalatokba történt beruházásoknak rendkívüli terhei. S a midőn Horvát-Szlavonországok a közös kiadások által megkövetelt adóemeléseknek is 45°/o-át autonom czéljaikra vehették igénybe, kétségkívül egy nagy, és egész mértékben nem épen indokolt előnyt élveztek a magyar korona országainak többi területével szemben, mely emez új adóknak is — ugy mint a többinek — csak mintegy 17%-át fordithatja bel-, igazságügyi és közoktatási czéljaira, mig a többi 83%-át a közös czélokra kénytelen áldozni. — E tény világosan rámutat arra, hogy a közös szükségleteknek újabb növekedése, s az adójövedelcmnek ennek folytán szükségessé váló minden fokozása csak súlyosbítja ezen anomáliát, mely a fennállott pénzügyi viszony természetében rejlik. Mert nehéz volna tagadni, hogy a tényleges horvát-szlavón autonom közigazgatás kiadásai, melyek természetesen nyomon követték az auto-