Főrendiházi irományok, 1878. V. kötet • 248-344. sz.
Irományszámok - 1878-342
546 CCCXLII. SZÁM. vagy gyámhatóság belátására marad bizva, hogy az II.y kisebb hagyatékot, az esetre, ha annak a közjegyző által való tárgyalása — a hagyaték értékéhez aránylag — a fél terheltetésével járna, saját hatáskörében tárgyalja. Egyátalán úgy ezen, mint a további fokozatokra nézve megjegyzem, hogy a fentemiitett compensatio eszméjén alapszik a javaslat 5-dik fejezetében megállapított egész díjszabályzat s ezért nem tesz a javaslat különbséget, a hagyatéknak tiszta vagy terhelt értéke, annak a közjegyző székhelyén vagy vidéken való tárgyalása, II.letőleg a távolság nagysága s a leltározásra és tárgyalásra fordított idő és munka szerinti díjazása közt. Ehhez képest a díjtételek fokozata a szerint van megszabva, hogy az semmi esetre sem fog a felek túlterheltetésével járni, a közjegyzőkre nézve pedig, habár egyes esetben, különösen az 1000 forint értéket felül nem haladó hagyaték némely eseteiben nem lesz jutalmazó; sőt előfordulhat, hogy a fáradság, költség és jutalom közt nem lesz meg az arány, — mi II.y általános díjszabályzatnál el nem kerülhető ; — a csekélyebb vagyoni értékkel biró ügyre forditott és ezért kevésbbé díjazott, de talán több munkát igénylő eljárás jutalmát, pótolni fogja a nagyobb értékű ügynek magasabb díjszabályzati tétele alá eső, habár kevesebb munkával járó eljárás magasabb díjazása s amaz erkölcsi nyereség, mely a közjegyzőre háramlik az által, hogy II.y előre meghatározott s mindenütt egyforma díjazás mellett a közjegyzővel érintkezésbe jövő közönségnek a közjegyzői intézmény iránt való érdekeltsége és bizalma felköttetik, s végre amaz előny, melyet a jelen törvényjavaslat 22. §-ában foglalt intézkedés nyújt a közjegyzőnek az által, hogy fáradsága jutalmának mielőbbi megkaphatását elősegíti. Ugyanezen díjak állapíttattak meg a közjegyzőknek akkor is, ha a leltározással nem ő bizatott volna meg, mert előfordulhat, hogy oly esetben, midőn a leltár a községi jegyző által az 1877 : XX. t. ez. 234. és következő §§-ai értelmében már felvétetett, a nagyobb képzettséget feltételező tárgyalás keresztülvitelével, a közjegyző fog megbízatni, s a megszabott díj, átalány természeténél fogva levonás alá nem jöhet. Az eddigi gyakorlat szerint oly esetben, midőn a közjegyző a leltározással megbízatott, e megbízás egyszersmind magában foglalta a közjegyzőnek egyszersmind a hagyatéki tárgyalással való megbízatását is. Ha mindazonáltal mégis megtörténik, hogy a közjegyző csak a leltár felvételével bizatik meg, ebbeli eljárása után való díjazása, a javaslat 25-ik §-ának rendelkezése alá esik. A javaslatnak ugyané fejezet alá eső 24. §-a, a közjegyzőnek mint birói megbízottnak, csőd- és hitbizományi tömegek leltározásáért, valamint árverések és becslésekért, az II.lető tárgyak értékének 500 forintnál kisebb vagy nagyobb összege szerint járó munkadíjait határozza meg, mig a 25. §. a közjegyzőnek birói vagy gyámhatósági megbízotti minőségben teljesített vételár felosztásáért, vagy más hivatalos cselekményekért járó díjai iránt rendelkezik. Ez utóbbi szakaszra nézve megjegyzem, hogy a bíróságok máig annyira el vannak teendőkkel halmozva, hogy úgy munka, mint a vételár kezelésének biztonsága szempontjából, könnyebbségükre szolgál, ha egyes esetben, valamint az árveréssel, úgy a vételár-felosztással is, II.letőleg a vételár-felosztási terv jogerőre emelkedése után, a letéteményezett összegnek felvételével s a kifizetésnek a prrdts 152. és 455. §§. értelmében leendő teljesítésével, mint birói kiküldöttet a közjegyzőt bizzák meg. A feleknek ez alkalomból való terheltetése alig érdemel említést, mert a költség egy része, (a fuvardíj) akkor is járna, ha biró végezi ez eljárást, az aránylag csekély díjat pedig, mindenesetre egyensúlyozza azon előny, mely az eljárásból származik, a mennyiben a közjegyző
