Főrendiházi irományok, 1878. V. kötet • 248-344. sz.
Irományszámok - 1878-334
CCCXXXIV.SZAM. 491 részét adják fel. A mêlasse többi része, fájdalom, külföldre megy, leginkább Boroszlóba, hol spiritust gyártanak belőle. Hegedűs: A melasset nem lehet itt az országban értékesiteni? Schmidt : Sok gyár van, például Seclowitzon is, hol a melasset feldolgozzák. Robert Gyula urnák egy, a legújabb rendszer szerint berendezett melasse-égetője van. Mi a külföld mêlasseégetésével nem versenyezhetünk,, sem mi, sem Ausztria ; az még kifizeti magát, hogy melasse-unk Poroszországba n.^njen, ott kiégessék, s azután ismét behozattassék Ausztriába. Harkányi: Mi az oka e jelenségnek? Külföldön talán nincs úgy megadóztatva a szeszipar, mint nálunk? Schmidt: Az ottani iparnak általában kedvezőbb a helyzete; különösen a. melasseégetés Ausztria-Magyarországon majdnem lehetetlenné vált. Harkányi: Ez összefüggésben áll a czukoripar kérdésével, mert ha a melasset fel lehet használni, ez mindenesetre nagy előny. Schmidt: A mêlasse mindenesetre fontod melléktermék. A korábbi években csak mintegy 15 év előtt is, a melasset mint nyersanyagot nagyon kedvelték égetésre, mert nagyobb forrási tartama, úgynevezett hátam napi forrási tartama volt, mint a liszttartalmu anyagoknak, gabonának stb. Később rájöttek arra, hogy mint kell egyenlő forrási tartamúvá tenni a gabonát és a melasset. Ma a mêlasse 50%-kal kevesebb forrási tartammal bir, azaz a melasse-ra 50°/°-kal több adó van róva, mint a többi liszttartalmú anyagokra. Azután az is hátrányos, hogy az olyan gyárnak, mely lisztes anyagot melasse-szal együtt éget, az össztermékért nagyobb adót kell fizetnie. Legfőkép e körülménynek kell tulajdonítani, hogy Ausztriában a melasseszesz-égetés nem virágozhatik fel, nem jövedelmezhet. Pesten volt azelőtt egy részvénytársaság e czéíra, kétszer megkisérlette a melasse-égetést — más gyárak is megkisérlették — de nem lehetett. Itt nem fizették meg a nyerstermékekért azt az árt, mint a boroszlói gyárosok. 6. kérdés: A répa tökéletesebb kihasználása arányban áll-e az azzal járó költséggel? Önnél a répa utolsó folyadéka egy értékű-e az elsővel 9 Schmidt : A diffusionalis üzemre nézve nem szolgálhatok pontos adatokkal, minthogy nem dolgozom a diffusionalis eljárás szerint. A költségek természetesen a viz nagyobb felhasználásával, az elgőzöltetés nagyobb költségével szaporodnak. A lésajtónál a tökéletes kII.úgozás általában lehetetlen. Az által, hogy több vizet használnak fel, s a nyomást tovább alkalmazzák, nem érik el a jobb kihasználását az anyagnak, még a lésajtónál sercn Wahrmann: Miért van önnek több tüzelőanyagra szüksége a tökéletes kII.úgozásra? Schmidt : Mert ez által a lé jobban telittetik a vizzel, s az elpároltatás az egyedüli út a czukrot ezen higitott léből kinyerni; mert a viz az elpároltatás által eltávolittatik. Minél több vizzel telitik a lét, annál többet kell eltávolítani elpároltatás által. Wahrmaun: Több tüzelőanyagra van önnek szüksége az elpároltatásra, hogy a répát egészen kihasználja? Schmidt: Igen, több tüzelőanyagra. Wahrmann: Azok a gyárak, melyek például a munkát túlhajtják, s az áztatókat többször feltöltik, ugyanannyi czukormennyiséghez több tüzelőanyagot szükségeinek, mint azok, melyek lassabban dolgoznak, az áztató edényeket tovább hagyják telve s a répát tökéletesen kihasználják? Schmidt : A nagyobb mérvű feldolgozást és kihasználást két úton lehet elérni, több viz-adaggal s több tüzelőanyag elhasználása által. 62*
