Főrendiházi irományok, 1878. V. kötet • 248-344. sz.

Irományszámok - 1878-334

î 464 CCCXXXIV. SZÁM. Melléklet a 334. számú irományhoz. Indokolás „a czukoi adóról szóló 1878. évi XXIII. törvény cz^kk módosításáról" szóló töt vény javaslathoz. A répaczukorgyártás megadóztatása iránt, az 1878. évi XXIII. t. ez. által életbe léptetett átalányozási és contingentirozási rendszer fennállása óta szerzett tapasztalatok szerint, a répaczukorgyártás folyton emelkedő műszaki előhaíadása következtében, a fogyasztási adó lehető megtakarítására irányzott rendkívüli rohamos létermelési eljárás kapott lábra, különösen az áztatásra berendezett ezukorgyárakban, mely közgazdaságunk kárára, kiválólag a répaanyag pazarlásában nyII.vánulván, nem csak az okszerű lentermelést zárja ki, hanem az egyes ezukorgyárak termelő képessége között is jelentékeny aránytalanságot idézett elő. Következménye az, hogy mindazon répaezukorgyárak, melyek a gyorsan fejlődő műszaki haladásban előljáró gyárakkal a gyorsított munkában lépést nem tarthatnak, vagy a répapazarlás terére másokat nem követhetnek, vagy nincsenek azon helyzetben, hogy a technikai haladás engedte előnyök teljes kimerítésére, áztató edényeiknek kisebb s javított szerkezetekkel való felváltása által évenkint szükségelt újbóli berendezésükre folyton tetemes beruházást fordíthassanak, vagy végre üzletük le nem szállítható nagyobb terjedelménél fogva bizonyos mérvnél csekélyebb űrtartalmú edények használatától kizárvák — versenyképtelenekké válnak. Ezenkívül a jelenleg érvényben levő adóztatási rendszer nyújtotta előnyök, a korábbi ezukoradó-törvények oltalma alatt mesterségesen nagygyá, fejlődött ezukoripart, a már eddig is nagy mérvben folytatott túltermelés további fejlesztésére ösztönzik, és ez által fokozzák azon válság veszélyét, melyet az II.y módon előidézett túltermelés magában rejt, és mely a jelenlegi nagymérvű czukor-kivitelt akadályoztató viszonyok bekövetkezte esetében ki nem volna kerülhető. De az államkincstár érdekei sem találnak kellő kielégítést, mert egyrészt a répaczukortermelés után meghatározott tiszta adójövedelem, a közös vámterületen belül fogyasztott ezukormennyiség mérvének megfelelőnek nem mutatkozott, — és ezen aránytalanságot még a vámterületnek Bosznia- Herczegovina és Dalmátországnak, valamint Istria, Martinschizza, Buccari, Porto-Ré, Zengg és Garlopago vámkülzeteknek időközben történt bevonatása által nyert nagyobb kiterjedése is fokozta, másrészt pedig a létermelő készülékek termelő-képessége mérveinek termelési idényenkénti szabályozása iránt, a bevezetésben idézett törvényezikk 2. § a 2-ik pontjában foglalt rendelkezés megfelelő végrehajtása, különösen az áztatásra berendezett czukbrgyárak termelő képessége között fenforgó jelentékeny különbözetnél fogva akadályokba ütközik, a mennyiben a megadóztatandó termelő-képesség mérveinek már a letermelés rohamos