Főrendiházi irományok, 1878. IV. kötet • 149-247. sz.
Irományszámok - 1878-164
56 CLXIY. SZÁM A végrehajtás csak két esetben javasoltatik fentartandónak, az összes ministerium illetőleg a ministerium ellenjegyzése mellett, a királyi Felség részére, de ezen esetekben is képviseltetik Horvát-Szlavón ország a horvát-szlavonországi minister által, a ki a ministerium tagja. Az egyik eset az, midőn a Felség a honosítás rendes feltételei nagyobb részének mellőzésével adományoz magyar állampolgárságút, Ezen eset azért képez kivételt, mert ő Felsége olyan idegeneknek is adhat állampolgárságot, a kik nem laknak a magyar állam területén. Ezekre nézve tehát a horvát bán úgysem birhat illetőséggel., A második eset az, midőn Ő Felsége háború idején határoz a magyar állam kötelékéből való elbocsátás végett benyújtott folyamodványok felett. Ezen esetben a rendkivüli állapot: a közveszély indokolja a kivételt. A magyar állam érdekei megóvása a jelen törvényjavaslat készítésénél a második főszempont. Igen természetes, hogy csak azon érdekek jöhetnek itt tekintetbe, a melyek ilyen törvény által megóvhatok. A kivándorlás megakadályozása oly érdek, a mely az állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló törvény által meg nem óvható, mert ez ellen ily törvényben csak azon egyedüli óvintézkedés foglalhatna helyet, hogy az engedély nélkül kivándorlók jogvesztéssel sújtassanak. Hazánkban csak az úgynevezett székely kivándorlási ügy bir jelentőséggel. Ismeretes, hogy a Keletre kivándorló székelyek élelemszerzés végett szükségből költöznek ki. A kiköltözők tehát vagyontalanok, s Őket a jogvesztéstől való félelem nem tartóztatja vissza. Nem is akadályozta meg, sőt nem is kisebbítette ezen kivándorlást az Erdélyben több évig érvényben volt kivándorlási nyilt parancs sem, a mely pedig többféle jogvesztést foglalt magában az engedély nélkül kivándorlókra nézve. Tehát nem helyén kivüli úgynevezett szabadelvű felfogás az, a mely a kormányt arra indította, hogy a törvényjavaslatba olyan intézkedést ne vegyen fel, a mely az engedély nélkül kivándorlókat jogvesztéssel sújtja, hanem azon meggyőződés, hogy a kivándorlás ily rendszabályok által meg nem akadályozható. Azon főbb érdekek, a melyek a jelen törvény szerkesztésénél tekintetbe vétettek, a következők: 1. Érdekünkben áll, hogy a törvény szabatosan meghatározza, kik a magyar állampolgárok, mily módon szereztetik és mily módon vész el a magyar állampolgárság, hogy a törvény szabatossága elejét yegje azon kételyeknek és különböző felfogásoknak, a melyektől tartani kellene azon körülmény folytán, miszerint az egyes előforduló esetekben a magyar állampolgárság fölött nemcsak több egymástól független közigazgatási hatóság, hanem a bíróságok is hivatva vannak határozni s határozatuktól függ az illető egyénnek többféle politikai és magánjoga. 2. Érdekünkben áll, hogy a magyar állampolgárságról szóló törvény alapelvei lehetőleg összhangzásban legyenek a nyugati államok, különösen a velünk legközelebbi érintkezésben levő államok által elfogadott jogelvekkel, mert az állampolgárság kérdése lényegében a nemzetközi jog körébe tartozik s a törvény alkalmazása legtöbb esetben érintkezést (súrlódást vagy kiegyenlitést) feltételez a külfölddel. 3. Érdekünkben áll, hogy a törvény kellő tekintettel legyen a magyar államot az osztrák-magyar monarchia másik felével összekötő kapcsolat folyományaira, a nélkül, hogy állami függetlenségünk csak a legcsekélyebb mérvben is feláldoztatnék. 4. Érdekünkben áll egyrészről, hogy a beköltözés meg ne nehezittessék, másrészről, ' hogy az állampolgári jogot csak azok szerezhessék meg, a kik előreláthatólag hasznos polgárai lesznek a magyar államnak.
