Főrendiházi irományok, 1878. IV. kötet • 149-247. sz.
Irományszámok - 1878-163
50 CLXIII. SZÁM Melléklet a 163. számú irományhoz, Indokolás. Az osztrák-magyar bank jelzálog-hitelosztálya alapszabályainak il,, továbbá 37—55. §-aibau oly kiváltságok foglaltatnak, melyek a banknak jelzálogos adósaival szemben, jogai érvényesítését a köztörvényektől eltérő gyors eljárás által biztosítják. Hasonló természetű kiváltságokat élvezett a magyar földhitelintézet, már alapitása ideje (1862) óta; kezdetben az akkori udvari kanczellária rendeletei, később az 1871: XXXIV. t, ez. 11—15., 17., 18., 20—22. §§. alapján. A törvényhozás ezen intézkedései által határozottan elismertetett annak szüksége, hogy a magyar földhitelintézet, mint nem részvényesek által és nem nyeremények czéljából létesült társulat, hanem földbirtokosok által, a föidbirtoki hitel ügyének előmozditása végett alapított és a kölcsönös egyetemleges jótállás alapján álló szövetkezet: a saját tagjaival szemben szigorú törvénykezési kiváltságokkal ruháztassék fel. Jelenleg már az intézet kölcsöneinek száma meghaladja a hat ezret, jelzálogai kiterjednek az ország valamennyi törvényhatóságának területére. Ily széles kiterjedésű ügykör mellett csak kiváltságos törvénykezési eljárás által tartható fenn azon pontosság, a mely az adósok kölcsönös egyetemleges jótállásánál fogva múlhatlanul szükséges, nehogy egyes tagok hanyagsága vagy visszaélése miatt a többi társak szenvedjenek károsodást. Másrészről azon körülmény, hogy az intézet adósai egyszersmind tényező tagjai az intézetnek, kellő megnyugtatást nyújt az iránt, hogy a kiváltságos eljárás szigora, a gyakorlati alkalmazásban nem fogja túlhaladni a szükség által megszabott korlátokat. Azonban az 1871: XXXIV. törvényezikknek fentebb elsorolt szakaszai, életbeléptetésük óta azon tapasztalatra vezettek, hogy nem minden irányban felelnek meg a gyakorlati élet kívánalmainak és az intézet és ennek tagjai érdekeinek. Az osztrák-magyar bank jelzálog-osztályának alapszabályaiban foglalt kiváltságok nemcsak teljesebbek és szabatosabbak, és nemcsak a kölcsönadó bank érdekeinek megóvására nyújtanak teljesebb biztosítékokat, hanem a kölcsönvevő földbirtokosok érdekeinek is inkább megfelelnek, mert képessé teszik a bankot a végső eszköz, az árvereztetés alkalmazását elkerülni, vagy elhalasztani oly körülmények között is, midőn ily kiváltságok nélkül, ha érdekei megvédésére csupán a köztörvény segélyét vehetné igénybe, kénytelen volna magát a földbirtok eladatása által mielőbb kielégíttetni. Ily természetű ugyanis a legnevezetesebb eltérés, a mely az emiitett két kiváltságos törvény között mutatkozik. Azon részletesen szabályozott intézkedés, mely által az osztrák-magyar bank feljogosittatik (40—49. §§.), hogy követelései kielégítését, ha a körülmények úgy kívánják, nem a lekötött birtok eladásából, hanem a zárgondnoki kezeltetés útján annak jövedelmeiből érvényesíthesse, a magyar földhitelintézet kiváltságai között eddigelé egészen hiányzott.
