Főrendiházi irományok, 1878. IV. kötet • 149-247. sz.
Irományszámok - 1878-158
GLVIII. SZÁM. 21 158. szám. (LXn. ÜLÉS, 366. JEGYZŐKÖNYVI POFI.) Jelentés a 6°/o magyar aranyjáraft ék-kötvények kibocsátásáról és értékesítéséről és az I. és IL kibocsátásit 6*% kincstári utalvány ok beváltásáról. A 1876. évi I., az 1877. évi IX. és az 1879, évi II. törvényczikkek kötelességévé teszik a pénz ügy ministernek, hogy az ezen törvényczikkekben nyert felhatalmazás alapján kibocsátott 6% aranyjáradék-kötvények értékesítéséről, az illető míveletek végrehajtása és teljes befejezése után az országgyűlésnek jelentést tegyen; az 1877. évi IX. törvényczikk 3. §-a azt is rendeli, hogy az ezen törvény alapján felveendő járadék-kölcsön kibocsátási feltételei a hitelművelet keresztülvitele és teljes befejezése után, a pénzügyminister jelentése alapján, utólag törvénybe'iktattassanak. Ezen törvények szószerinti érteimében tehát az aranyjáradék-kibocsátás a különféle törvényeknek megfelelő külön hitelmíveletekre volna osztandó és mindegyikről külön jelentés teendő; ez azonban gyakorlatilag kivihetetlennek mutatkozik, mert a magyar aranyjáradéknak négy évi időszakra terjedő kibocsátása, már a dolog természete szerint s különösen tekintettel arra, hogy a mindkét kibocsátású 6% kincstári utalványok visszaváltására foganatosított járadék-értékesitések az állam egyéb szükségleteinek fedezésére megkívántatott pénzösszegek beszerzésére szánt járadékeladásokkal mindenkor párhuzamosan eszközöltettek, tényleg oly annyira egybefolyó, egységes hitelműveielet képez, hogy annak egyes részekre való szétválasztása csak az áttekintés rovására történhetnék és az egész míveletről adandó felvilágosítást zavarná, a mennyiben az az értékesítési számadás némely tényezőjének képzeleti alapon való megosztása nélkül nem eszközöltethetnék. De kívánatos, nézetem szerint, hogy az egész járadék-kibocsátási míveletről és a kincstári utalványok beváltásáról szóló jelentés egybefoglaltassék, már azért is, mert az országpénzügyi helyzetének alapos megítélésére mellőzhetlenül szükséges, hogy ezen nagy terjedelmű, s az utolsó négy évben az ország pénzügyi politikájára döntő befolyást gyakorló kétrendbeli hitelmívelet végrehajtásáról teijes áttekintést nyerjenek; csak igy levén lehetséges megismernünk azon áldozatok terhét, melyeket a 153 millió forint lebegő adósság nyomasztó hatása alatt válságossá, alakult pénzügyi helyzetbői való kibontakozás az országtól követelt. Ez idő szerint az egész míveletről a végjelentés természetesen még meg nem tehető, mivel egyrészt az 1877. évi IX. t. ez. alapján felvett járadék-kölcsön kibocsátási feltételeinek
