Főrendiházi irományok, 1878. IV. kötet • 149-247. sz.

Irományszámok - 1878-189

160 CLXXXIX. SZÁM. A vámügyek első sorban ugyan az II.lető vámhivatalok áltál fognak elintéztetni; másod fokban dönt az országos pénzügyi igazgatás, harmad fokban azonban, ágy mint az eddigi vámterületen is, a két fél ministerei döntenek. Ezen eljárás által biztosítva van a vámkezelés elvi jelentőségű ügyeiben az egyöntetűség és igy a vámjövedéknek a két államterület által igényelt érdeke. Az 5-ik §-ban az egyedárúságok és a közvetett adók szabályoztatnak. E részben, eltérőleg a vámjövedéknél történt intézkedésektől, elvül az van felállítva, hogy a só- és dohánymonopólium jövedelme Bosznia és Herczegovina javára szolgáljon ugyan, de űgy, hogy ez által az eddig fenállott egyedárúsági viszonyok és az egyedárúságokból folyó jövedelmek ne károsittassanak. — A dohány és só-monopoliumnak Bosznia és Herczegovinában való meghonosítása, az egységes vámterületnek szükségképi következménye, ha csak a só- és dohány-monopólium érdekeinek megvédése czéljából az eddigi vámhatár helyett ép oly költséges és nehezen őrizhető egyedárúi határvonalnak felállítása nem szándékoltatott volna. Egyébiránt gazdasági tekintetben a só- és dohány-monopólium meghonosítása nem fogja inkább terhelni Bosznia és Herczegovina lakóit, mint az a viszony, a mely eddig a sót és dohányt II.letőleg, ezen országokban a török kormányzás uralma alatt érvényben állott. — Ugyanis a sóra nézve ezen országokban eddig is monopólium létezett, és csakis az osztrák-magyar monarchiából volt szabad sót az érték után számított 20%-os II.leték lefizetése mellett bevinni. Minthogy pedig ezen országban a tuzlai só-telepen kivül, mely évenként körülbelül 1000 métermázsa sót szolgáltat, só nem nyeretik, a Bosznia és Herczegovinában szükséges sómennyiséget az osztrák-magyar monarchia (és némely években Rumania is) szolgáltatta, és pedig tényleg a tengeri só Dalmátiából, a kősó pedig Magyarországból szállíttatott. — Ezen szállítás magánvállalatok által történt, melyekkel mind a magyar, mind az osztrák só-egyedárúi igazgatás időrol-idore szállitási szerződéseket kötött, s igy részben már is előnyt élvezett a két só-kincstár a bosniai sófogyasztásból. Az igy Bosznia és Herczegovinába szállított sónak ára a 20%-os beviteli II.leték és a szállitó vállalatok nyeresége következtében oly magas volt, mII.yen nálunk a monopólium következtében szabályozott só-ár. A monopólium meghonosítása tehát, a só árára kedvezőtlen hatással nem lesz. Hogy pedig az osztrák-magyar monarchia só-monopoliumai azon előnytől el ne üttessenek, melyet Bosznia és Herczegovina só-fogyasztása folytán eddig is élveztek, elvül ki van mondva: hogy az ott fogyasztás alá kerülő só, a mennyiben az ottani sótelepek által nem fedeztetik, kizárólag az osztrák és magyar só-egyedárúi igazgatásoktól szállítandó, még pedig előre meghatározott átvételi árakon, a melyek egyrészt az említett egyedárúi kincstáraknak az eddig ezen só-szállitásból biztosított jövedelmét továbbra is nyújtani fogják, másrészt pedig még mindig olyanok, hogy a sónak fogyasztásra adásakor beszedett ár a boszniai és herczegovinai sókincstárnak biztos jövedelmet nyújthasson. A két egyedáruság által Bosznia és Herczegovinába szállítandó sómennyiség a két egyedárúság közt a só árára nézve megállapitott viszony következtében nyer szabályozást és Bosznia-Herczegovina igazgatása részéről a fogyasztáskor szedendő, hasonlókép a magyarosztrák monarchia két egyedárúsi igazgatása által meghatározott eladási ár lehetetlenné fogja tenni azt, hogy az egyik só-egyedárúi területből a másik só-egyedárái területre, bármely egyedárúi terület kárára só szállíttassák. A só-monopolium II.y módon való szabályozásának az az előnye is lesz, hogy az eddig, különösen a Száva mentében nagy mértékben divatozott sócsempészet meg fog szűnni és ekkép a magyar sókincstárra újabb előnyök is hárulnak. A mi a dohány-monopóliumot II.leti, e tekintetben a török kormány Boszniát és Herczegovinát eddig is súlyos adókkal terhelte. Adó (még pedig okkánkint 3 piaster) volt fizetendő akkor, midőn a dohány a termelő kezéből az eladó kezébe ment, és a dohány-termelő felelt az általa termelt dohánymennyiségnek forgalomba jutásáról ; adó volt fizetendő a dohány-