Főrendiházi irományok, 1878. IV. kötet • 149-247. sz.
Irományszámok - 1878-172
86 CLXXII. SZÁM. Az ezen adatok alapján tett összehasonlítás eredményéből az tűnik ki, hogy a magyarosztrák monarchiának hadiereje nemcsak Német-, Franczia- és Oroszország hadierejénél kisebb, hanem azt még Olaszország is elérte, a melynek katonai kiképzésben részesített „TerritorialMII.iz a-e a mi póttartalékunkkal legalább is egyenlő értékű. S ezen nem kedvező arány idővel még nőni fog, és pedig azon mértékben fog nőni' a melyben a többi államok, hadiszervezetük megalkotásának befejezéséhez közelednek. Mindezeknél fogva kötelességének tartja a kormány azon kijelentést tenni, hogy: bármennyire óhajtotta volna is a hadügyi budget czímén a nemzetre nehezedő súlyos terheket könnyíteni, a hadi létszámnak 800,000 főben való megállapítását egyfelől a monarchia földrajzi fekvésére is hatalmi állására való figyelemmel, másfelől és kiváltképen azon okból tartotta szükségesnek javaslatba hozni, mivel a monarchia biztosságáért, és azért, hogy a monarchia érdekeit, szükség esetében, a kellő erővel is képes legyen megvédeni és érvényesíteni a többi európai államok hadi erejével szemben, csak igy képes elvállalni a reá háramló nagy felelősséget. Ezen létszámnak újabban tiz évre való megállapítását pedig azon katonai szempontok igénylik, a melyekkel nem véli a kormány összeegyeztethetőnek, hogy az egész beosztásnak és kiképzési rendszernek alapját képező, és igy a fegyveres erő fejlődési képessége tekintetéből bizonyos állandóságot igénylő hadi létszám, ennél rövidebb időköz alatt is, az, az ingatagság és változás esélyének legyen kitéve. Továbbá a magyar korona országaira ezen 800 ezer főnyi létszámból eső összes újonczjutalék, a határőrvidéki területek időnként eszközlött polgáriasitása folytán, legközelebb az 1873. évi XXXVII. törvényczikknél fogva 342,988 főben állapíttatván meg; s ezzel szemben a monarchia másik államának Összes újonczjutaléka 457,012 főre terjedő lévén: ezen újonczjutalékok mennyisége, a mely csakis az újabb népszámlálás eredményéhez képest eshetik változás alá, továbbra is fenn volt tartandó. Azon körülménynek indokolásául pedig, miért állítandó ki a monarchia két államából a 8oO,000 főnyi hadi létszám biztosítása végett 80,000 főnyi újoncz helyett, a 10 év alatt évenként 95,474 újoncz, újabban is idecsatolom azon számítást, II.letőleg kimutatást, a mely ezen évenkinti újonczjutaléknak megállapitásánál, már az 1869. évben alapul vétetett föl. Arra nézve, hogy a 800,000 főnyi hadi létszám eléressék, II.letőleg fentartassék, okvetlenül tekintetbe kell vennünk az ezen létszámban időnként beálló természetes és esetleges fogyatékokat. S ezen évenkinti fogyatékok, huzamosabb évek alatt szerzett tapasztalások szerint, legalább négy százalékra számithatók. A négy százaléknyi évi fogyatéknak az évenkinti jutalékokból évről évre való levonása után pedig, a mint a mellékelt kimutatásból látható, évenkint nem kevesebb, mint 95,474 újoncz, és az ennek tizedrészét képező 9547 póttartalékos állitandó ki, hogy a 800,000 főnyi létszám a 10 év végével el legyen érhető. Ezen évenkinti jutalékok azután a monarchia két állama között, a legközelebbi népszámlálások alapján megállapított népesség arányához képest osztatván fel: a magyar korona országaiból kiállítandó újonczjutalék, a határőrvidéki területek befoglalásával, évenkint 40,933 ujonczra, és az ennek tizedrészét képező 4093 póttartalékosra terjed, míg a monarchia másik államából évenkint 54,541 újoncz és 5454 póttartalékos állítandó ki.
