Főrendiházi irományok, 1878. III. kötet • 99-148. sz.
Irományszámok - 1878-98
10 XCVIII. SZÁM. II.y tanitókból, kiknek száma — fájdalom — nálunk igen nagy, nem lehetvén azt kívánni, hogy időt vegyenek magoknak a magyar nyelv utólagos megtanulására — a mi csupán magánszorgalom által a legjobb viszonyok közt sem eszközölhető, — reájok nézve a törvényjavaslatból kifolyólag nem maradna egyéb hátra, mint az : hogy ha életük 50-ik évét még be nem töltötték, mozdittassanak el állomásaikról : de II.y esetben azutáu nem képzelhetjük, mikép lehetne az elmozditott tanitókat más alkalmasokkal pótolni, midőn tudva van, hogy II.yenek a kellő számot csak megközelitőleg sem léteznek : újabb tanitókat pedig rögtönözve kiképezni képtelenség, kivált oly állomásokra, a hol a tanitónak még csak mindennapi kenyere sincs eléggé biztositva. Mielőtt az 1868-ik évi népiskolai törvénynek javaslata elkészíttetett volna, boldog emlékű akkori közoktatási ministerünk a tárgy kellő megbeszélése és megfontolása végett szakértő bizottságot hivott össze és abba a külön felekezetek részéről is szakértőket hivott meg egyházhatóságaik útján. Mélyen sajnáljuk, hogy az akkor követett eljárástól eltérőleg, ezúttal egyházhatóságainknak nem adatott meg az alkalom, hogy egy II.y nagy horderejű és különféle szempontokból behatóan fontolóra veendő törvényjavaslat iránt véleményét eleve kimondhassa, mi ha megtörténik, hihetőleg alig jutott volna egyházunk azon mindenesetre kényelmetlen helyzetbe, hogy ezen, szerintünk czélszerűtlen törvényjavaslatból származó aggodalmaival egyenesen Felséged legmagasabb trónjához kénytelenittessék járulni. Miután nem kecsegtethetjük magunkat azon reménynyel, hogy az általunk fentebb a czélszerüség és kivihetőség tekintetéből közelebbről szemügyre vett törvényjavaslatnak, ha az a törvényhozó testület elé terjesztetnék, elfogadását megakadályozhassuk, hazafias kötelességünknek tartjuk Felségedhez alattvalói hodolatunk és változhatlan hűségünk újabb kijelentése mellett, azon legalázatosabb kérelmünkkel járulni : hogy az emiitett törvényjavaslattól a legfelsőbb előleges jóváhagyást a közmívelődés és népeinek benső nyugalma érdekében megvonni legkegyelmesebben méltóztassék. Kik egyébiránt egyházunkat Felséged legmagasabb kegyeibe és mindenkor hálásan tapasztalt atyai gpndoskodásába ajánlva, a legmélyebb hódolatteljes tisztelettel vagyunk Felségednek Bécs, 1879. évi február hó 12-én hű alattvalói : A magyarországi és erdélyi görög-keleti román egyház püspöki kara és egyházmegyei consistoriumainak küldöttsége. Mo mán Mir on s. k., T. Doda s. k. értek és metropolita. -n ~mx *-t t ^ i Popea Miklós $. &., Popasu János s. k., archimandrita ét érseki helyettes. !puspok- Tieranu Tamás s.^k., Metianu János s. k., esperes. pü8pok ' Cosma Párthén s. h, ügyvéd. Strevoiu Miklós s- k., ügyvéd. Radulesen Constantin s. h, ügyvéd. Popoviciu Elek s. k. y üyyvéd. Motariu Pál s. k., ügyvéd.
