Főrendiházi irományok, 1878. III. kötet • 99-148. sz.
Irományszámok - 1878-98
8 XCVIIÏ. SZÁM. Nincs észrevételünk az ellen, hogy az állampolgároknak a lehetőségig alkalmas mód nyujtassék a magyar nyelvnek mint államnyelvnek megtanulására, habár ennek átalános szükségét a fennálló nemzetiségi törvény, II.letőleg a nemzetiségeknek biztosított nyelvhasználati jog és átalában hazánk ethnographiai viszonyai legkevésbé sem igazolják: ámde a magyar nyelv megtanulása czéljából a törvényjavaslat oly intézkedéseket tesz, melyekre nézve — bár nagy tisztelettel viseltetünk Felséged kormányának különben bölcs belátása iránt — kénytelenek vagyunk azon meggyőződésünket kifejezni : hogy ama intézkedések a kitűzött czélnak megfelelni egyátalában nem képesek. Erre nézve mindenekelőtt bátorkodunk legalázatosabban megjegyezni: hogy a népoktatási törvény a népiskolákra nézve a nép alsóbb osztályának okvetlenül szükséges oly sok tantárgyat szab elo, melyeknek a tanulók anyanyelvén eszközölhető megtanulása a törvényben meghatározott időt teljesen igénybe veszik, úgy, hogy a már előirt tantárgyakon kivül még egy, a tanulók előtt egészen ismeretlen nyelvnek akár elemző, akár pedig csak gyakorlati oktatására oly mértékben, mint ezt a törvényjavaslat czélja megkivánná, eltekintve az elmefogékonyság hiányaitól, már csak a kellő physikai idő is teljesen hiányzik. Hogyha tehát mindemellett a magyar nyelvet nem értő egyházközségek elemi népiskoláiban a magyar nyelv, ennek szó- és irásbani elsajátitása eredményével szándékoltatik tanittatni, erre nézve nem marad fenn más gyakorolható mód, mint az : hogy a törvény által már előszabott és a közéletben ép úgy, mint a további mívelödéshez okvetlenül szükséges tantárgyak háttérbe szorításával, az iskolaoktatási éveknek egész tartama, a közéletben nem mindenkinek feltétlenül szükséges magyar nyelvnek gyakorlati oktatására fordittassék, még pedig a tanulók saját anyanyelve használatának és az elmetehetségek fejlődésének megszorításával. Nem tehetjük fel Felséged kormányáról, hogy a magyar nyelv elsajátítását a most jelzett módon szándékoznék eszközölni: mert II.y módon a népnevelés czélja egy erŐtetett nyelvtanítás érdekében feláldoztatnék, és utóvégre is az egész nyelvoktatásnak a nem magyar községek népiskoláiban más eredménye nem lehetne, mint az : hogy a nem magyar nyelvű elemi tanulók hosszas erőködés után tudnák talán itt-ott némII.eg törni a magyar szót, vegyítve azt saját anyanyelve elemeivel; de a reális szükségnek megfelelő mívelődésnek még csak elemeit sem sajátíthatnák el : kII.épve pedig az iskolából, a magyar nyelvnek nagy erőtetéssei szerzett hiányos ismeretét a közéletben csakhamar elfelejtenék, mint ezt a gyakorlati életből számtalan példával lehet bebizonyitani. Más részről nem vonjuk kétségbe azt, hogy a magyar nyelvnek elsajátítására lehet némi előkészületeket tenni már az elemi népiskolákban is, semmiesetre azon terjedelemben, melyet a kérdéses törvényjavaslat annak kijelentett czélja szerint felkarol, de egyszerűen a magyar irás és olvasás tanítása és az ezekhez szükséges nyelvi begyakorlás által. Erről felekezeti népiskoláinknál már eddig is a lehetőségig gondoskodva van, a mennyiben t. i a jobban berendezett népiskoláinkban az emiitett előkészületek egyházhatóságaink önszánta intézkedései folytán, saját önkormányzatunk körében, tehát minden külső nyomás nélkül, már eddig is foganatba vétettek oly mértékben, mely a legszükségesebb tantárgyak háttérbe szorítása nélkül alkalmazható volt. Más tekintet alá esnek a felsőbb felekezeti népiskolák s jelesen a tanitóképezdék, melyekben tehát a magyar nyelv tanítására fokozatosan nagyobb mérvű intézkedéseket is lehet tenni: de erre nézve is autonom egyházunk iskolahatóságainak buzgalma csak növekednék, ha azok a már fennálló törvények alapján, de minden újabb törvényhozási intézkedés nélkül, menten minden külnyomástól, maguk önszántából tehetik időnkint a mívelődési igényeknek megfelelő intézkedéseket. A mi a magyar nyelvnek, mint kötelező tantárgynak, a nem magyar ajkú felekezeti elemi népiskolákban szándékolt behozatalát II.leti, kénytelenek vagyunk a fentebb érintett neveléstani legyőzhetlen akadályok mellett jelen legalázatosabb felterjesztésünkben egy igen sajnos körülményt is felhozni, melyet a kérdéses törvényjavaslattal kapcsolatban nagyon is figyelembe veendőnek tartunk. Tudva van ugyanis, hogy hazánkban a magyar közvélemény, melynek a közéletben és a
