Főrendiházi irományok, 1878. III. kötet • 99-148. sz.

Irományszámok - 1878-118

134 CXVIII. SZÁM. hatóságokat, két lényegII.eg egybehangzó határozat elleni felebbezés kizárását és a szóban levő kihágások elévülésének idejét állapítják meg. Azt, hogy két lényegII.eg egybehangzó Ítélet ellen felebbezésnek helye ne legyen, úgy hiszem, felesleges indokolni, magától értetvén különben is, hogy a közigazgatási bizottságban úgy az elnöknek, mint az előadónak fenmarad azon joga, melyet számukra az 1876. évi VI. törvény­czikk 22. és 61. §-ai biztosítanak. A 23-ik §-hoz kell még néhány szóval járulnom. Azon tekintetek, melyek a bejelentési intézménynek a fővárosban való életbeléptetését követelik, a vidék más nagyobb városaira nézve is fenforoghatnak, a minthogy a bejelentési intézmény, néhány városi törvényhatóság területén, helyhatósági szabályrendelet alapján, tettleg fenn is áll. En tehát ezélszerűnek tartom, hogy ha már e részben törvény lesz, annak hatálya eme törvényhatóságokra és esetleg más városokra is kiterjesztessék, melyekre nézve a bejelentési intézmény szüksége valóban fenforog. A törvény hatályának II.yetén kiterjesztése pedig — a törvényhozáshoz való utólagos jelentéstevés kötelezettsége mellett — a belügyminister által esetenként, rendeleti utón is eszkö­zölhető lenne. A fővároson kivüli városokban, a jelen szakasz értelmében esetleg életbe léptetendő bejelentési intézményhez, a személyzet kinevezését, e szakasz a főispánra bizza. A fővárosi törvényhatóságokban ugyan választatnak a rendőri közegek is, min általá­ban változtatni nincs szándékomban, habár azon körülmény, hogy a megyei törvényhatóságokban a csendőrhadnagyokat a legrégibb időktől fogva a főispán nevezi ki, arra mutat, hogy törvény­hozásunk figyelemmel volt ennek sok tekintetben fontos voltára. Jelen esetben azt hiszem, hogy maga azon körülmény, hogy a bejelentési hivatalnál bizonyos szakszerű képzés és folytonos működés szükséges, ha czéljának megfelelni akar, igazolja a törvényjavaslat azon provisióját, hogy itt ne időnkint újra választott, de állandóan kinevezett egyének alkalmaztassanak; azt pedig, hogy a kinevezést ne á belügyminister, hanem az II.lető főispán eszközölje, úgy hiszem, a helyi viszonyok és egyének ismeretének szüksége igazolja. A 24. és utolsó §. a törvény végrehajtása iránti intézkedést tárgyazza. Budapesten, 1879. február 22-én. Tisza Kálmán s. k f mint belügyminister.

Next

/
Oldalképek
Tartalom