Főrendiházi irományok, 1878. III. kötet • 99-148. sz.
Irományszámok - 1878-98
4 XCVÍII. SZÁM. Hajlott korú, jelesen életök Ötvenedik évét már túlhaladott tanítók irányában, méltányosságból kivételt kivan tenni a törvény, a mennyiben ezeket, saját kérelmökre, e kötelezett»égtől fölmenteni a ministerre bizza. Ilykép gondoskodván a törvényjavaslat a magyarnyelv tanitásának első feltételéről, tudniillik a népiskolai tanitóknak arra képessé tételéről, bátran kimondhatja (5. §.), hogy a jelen törvény hatályba léptétől számitandó hat év elteltével a magyar nyelv kötelezett tantárgy lesz az országban létező minden elemi vagy felső népiskolában, mely utóbbiakban azt már az 1868 : XXXVIII. t. ez. 64. és 74. §§-ai is köteles tantárgygyá tették. Mivel azonban ott, a hol a magyar nyelvnek köteles tantárgygyá tétele már az itt kijelölt határidő előtt is lehetséges, semmi sem áll ellent, hogy az ne érvényesíttessék is, ennélfogva a törvényjavaslat kimondja (4. §.), hogy a hol most már a magyar nyelvben jártas tanitó van, a nem magyar tannyelvű iskolában, vagy (6. §.) a hol a hat év eltelte előtt ilyen alkalmaztatik, jelesen a három év elteltével a képezdékből kikerülendő új tanítójelöltek közül, ott azonnal, vagy ez időpont s körülmény beálltával, a magyar nyelvnek köteles tantárgygyá tétele foganatosítandó. Még egy átmeneti intézkedés szüksége s kivitelének lehetősége mutatkozik az emiitetteken kivül. Vannak ugyanis vidékek, melyeken a nem magyar ajkú nemzetiségek a magyarral annyira összevegyülve s oly sokszoros és mindennapos érintkezésben állanak, hogy reájok nézve a magyar nyelv tudása elevenen érzett szükség, s azért magok óhajtják, hogy abban gyermekeik idejekorán oktatást nyerjenek. E vidékeken a magyar nyelvnek az iskolákban tanitása annál kevésbé fogna nehézségekbe ütközni, mert a magyar ajkú néppel is érintkező nem magyar ajkú tanítók többnyire eléggé birják a magyar nyelvet arra, hogy azt tanithassák. Bátran kimondható, hogy az ország éjszaknyugoti megyéi, Pozsony, Nyitra., úgyszintén Zemplén, Báes-Bodrog megyék nagyobb része is, s több egyes vidékek vagy járások más megyékben is, a jelzett körülmények közt vannak. Ezekre nézve tehát a törvényjavaslat (7. %.) felhatalmazást kér a vallás- és közoktatási minister számára, hogy részint saját közegei, részint a közigazgatási tisztviselők utján beszerzendő adatok alapján, és a belügyministerrel egyetértoleg, már a kitűzött hat évi határidő előtt is meghatározhassa, mely megyékben, vagy azok egyes részeiben legyen a magyar nyelv tanitásának kötelezettsége fokozatosan életbe léptetendő. Hogy pedig mind a nem magyar ajkú tanitóképezdékben a magyar nyelv tanitása e törvény követelménye szerint folytattassék, mind a népiskolákban az életbeléptetésre vonatkozó határozatok akár közöny és hanyagság folytán, akár roszakaráiból, vagy nemzetiségi túlbuzgalom s alaptalan féltékenykedés következtében meg ne hiusittassanak, erre nézve a törvényjavaslat az ellenőrzést — mint a dolog természetében is fekszik — a tanfelügyelőkre és a közoktatási ministernek egyéb, a népiskolai hatóságokról szóló (1876 : XXVIII.) törvény 3. §-ában megnevezett közegeire bizza. Mindezek egybefoglalásával bátran ki lehet mondani, hogy a jelen törvényjavaslat, midőn a magyar nyelvet a nem magyarajkú népiskolákban nem tannyelvvé, csakis a köteles tantárgyak egyikévé teszi, nem sérti a nemzetiségeknek törvény által biztosított jogait, a kivitelben az átmeneti nehézségeket és fokozatosságot szem előtt tartja, s általában a méltányosság és lehetőség határai közt marad és csak egy — minden részről régen érzett — szükségnek felel meg. Budapest, márczius il-én, 1879. Trefort Ágoston, s. k.
