Főrendiházi irományok, 1878. II. kötet • 47-97. sz.

Irományszámok - 1878-47

XLVII. SZÁM. 13 lenül ki fognak szolgáltatni a nélkül, hogy egyebet fizetnének, mint a mentési és fentartási költségeket és átalában azon illetékeket, melyeket hasonló esetben a saját nemzetbeli hajók is fizetni kötelesek. Ha a tulajdonos vagy ennek különös megbizottja nem jelentkezik, a kiszolgáltatás az illető konzulok, alkonzulok vagy konzulsági ügynökök kezeihez történik. Megjegyeztetik azonban, hogy az esetben, ha a hajó, az azon volt tárgyak és árúk a hajótörés alkalmából törvényes kereset tárgyává válnának, az c feletti határozat az ország illetékes biróságainak marad feutartva. A tenger által kivetett, valamint a hajókárt szenvedett árúk, melyek egyik magas szerződő fél hajójának rakományához tartoztak, a másik féi által a mentési költségen kivül, ha ilyenek voltak, semminemű más illeték alá nem vethetők, kivéve ha azon árúk a belső fogyasztásra bocsáttatnának. XXI. czikk. A szerződő felek területein levő minden természetes és mesterséges vizi utakon, a hajózás a másik szerződő félhez tartozó hajók vezetőinek ugyanazon feltételek alatt, s a hajótól vagy rakományától fizetendő ugyanazon illetékek mellett fog megengedtetni, mint a nemzetbeli hajósoknak. XXII. czikk. Az országos és egyéb utak, csatornák, zsilipek, kompok, hidak és bidnyilások, kikötők és kiszálló helyeknek, a hajózható víz megjelölésének és világitásának, a kalauzolás, a darucsigák és nyilvános mérlegintézetek, a raktáraknak a hajóárúk megmentésére, raktározására és biztonságba helyezésére szolgáló intézeteknek s több efféléknek használata, a mennyiben ez építmények vagy intézetek közhasználatra rendelvék, akár az állam, akár magános jogositottak által kezeltessenek, a másik fél alattvalóinak, hasonló feltételek dises qui, jetés à la mer, auront été recouvrés, ou bien le prix de leur vente, seront intégralement remis aux propriétaires, sur leur demande ou celle de leurs agents, à ce dûment autorisés; et cela sans autre paiement que celui des frais de sauvetage, de conservation, et en général des mêmes droits que les navires nationaux seraint tenus de payer en pareil cas. A défaut du propriétaire ou d'un agent spécial, la remise sera faite aux Consuls, aux Vice-Consuls ou aux Agents Consulaires respectifs. Il est, toutefois, bien entendu que, si le navire, ses effets et marchandises, devenaient, à l'occasion du naufrage, l'objet d'une réclamation légale, la décision en serait déférée aux tribunaux compétents du pays. Les épaves et les marchandises avariées provenant du chargement d'un navire de l'une des Hautes Parties contractantes ne pourront, sauf le paiement, s'il y a lieu, des frais de sauvetage, être soumis, par l'autre Etat, au paiement de droits d'aucune espèce, à moins qu'on ne les passe à la consommation intérieure. Article XXI. Les conducteurs des navires et des barques appartenant à l'une des deux Hautes Parties contractantes seront libres de naviguer sur toutes les voies de communication par eau, soit naturelles, soit artificielles, se trouvant sur les territoires des deux Hautes Parties contractantes, aux mêmes conditions et en payant les mêmes droits sur les bâtiments ou sur la cargaison, que les conducteurs de navires et de barques nationaux. Article XXII. Les sujets de l'une des deux Hautes Parties contractantes seront libres de faire usage, sous les mêmes conditions, et en payant les mêmes taxes que les nationaux, des chaussées et autres routes, canaux, écluses, bacs, ponts et ponts-tournants, des ports et endroits de débarquement, signaux et feux servant à désigner les eaux navigables, du pilotage, des grues et poids publics, magasins, établissements pour le sauvetage et le magasinage de la cargaison, de navires et autres objets, en tant que ces établissements ou insti-