Főrendiházi irományok, 1878. II. kötet • 47-97. sz.
Irományszámok - 1878-68
178 LXVIII. SZÁM. Article LXII. La sublime Porte ayant exprimé la volonté de maintenir le principe de la liberté religieuse en y donnant l'extension la plus large, les parties contractantes prennent acte de cette déclaration spontanée. Dans aucune partie de l'Empire Ottoman, la diíférence de religion ne pourra être opposée à personne comme un motif d'exclusion ou d'incapacité en ce qui concerne l'usage des droits civII.s et politiques, l'admission aux emplois publics, fonctions et honneurs ou l'exercice des différentes professions et industries. Tous seront admis, sans distinction de religion, à témoigner devant les tribunaux. La liberté et la pratique extérieure de tous les cultes sont assurées à tous et aucune entrave ne pourra être apportée soit à l'organisation hiérarchique des différentes communions, soit à leurs rapports avec leurs chefs spirituels. Les ecclésiastiques, les pèlerins et les moines de toutes les nationalités voyageant dans la Turquie d'Europe ou la Turquie d'Asie jouiront des mêmes droits, avantages et privII.èges. Le droit de protection officielle est reconnu aux agents diplomatiques et consulaires des Puissances en Turquie, tant a'I'égard les personnes susmentionnées que de leurs établissements religieux, de bienfaisance et autres dans les Lieux Saints et aII.leurs. Les droits acquis à la France sont expressément réservés et II. est bien entendu qu'aucune atteinte ne saurait être portée au status que dans les Lieux Saints. Les moines du Mont Athos, quel que soit leur pays d'origine, seront maintenus dans leurs possessions et avantages antérieurs et juiront, sans aucune exception, d'une entière égalité de droits et prérogatives. Article LXIII. Le Traite de Paris du 30 Mars 1856 ainsi que le Traité de Londres du 13 Mars 1871. sont maintenus dans toutes celles de leurs dispositions qui ne sont pas abrogées ou modifiées par les stipulations qui précédent. LXII. czikk. Miután a Fényes kapu kifejezte akaratát, hogy a vallásszabadság elvét fentartja, a legbővebb kiterjedést adván ennek, a szerződő felek hivatalos tudomásul veszik ez önkénytes nyII.atkozatot. Az Ottoman birodalom egyetlen részében sem lesz szabad senki ellen felhozni a vallást különbséget mint indokot arra, hogy kizárassék vagy képtelenittessék polgári és politikai jogai élvezetére, közhivatalok, tisztségek és méltóságok viselésére, vagy a különféle üzletek és iparok folytatására. Valláskülönbség nélkül mindenki bíróság elé bocsáttatik tanuságtételre. Minden hitvallások szabadsága és külső gyakorlása biztosítva lesz mindenki részére és a különféle vallásfelekezetek sem egyházrendi szervezkedésének, sem lelki főnökeikkel való viszonyaiknak útjába akadályt gördíteni nem lesz szabad. Minden nemzetiségben papok, zarándokok és szerzetesek, kik európai vagy ázsiai Törökországban utaznak, azonos jogokat, előnyöket és kiváltságokat élvezendnek. A hivatalos védnökség joga a hatalmak diplomatiai és konzulsági ügynökeinek részére Törökországban elismertetik, ugy a fennevezett személyekre, mint akár a Szent-Helyeken, akár egyebütt létező vallási telepeikre, jótékonysági és más intézeteikre vonatkozólag. A Francziaország által megszerzett jogok vII.ágosan fentartatnak, és magától értetik, hogy a szent sirokat II.letőleg, semminemű változás sem tehető a status quon. Az Athos-hegyi szerzetesek, bármely ország legyen hazájok, korábbi birtokaikban és előnyeikben meghagyatnak és minden kivétel nélkül teljesen egyenlő jogokat és kiváltságokat élveznek. LXIII. czikk. Az 1856-iki márczius 30-iki párisi szerződés, ugy szintén az 1871-iki márczius 13-ik londoni szerződés fentartatnak mindazon határozataikban, melyek a fentebbi megállapodások által el nem töröltettek vagy nem módosíttattak.
