Főrendiházi irományok, 1878. I. kötet • 1-46. sz.

Irományszámok - 1878-43

XLIH. SZÁM. 367 Az osztrák-magyar forgalmi adatok szerint behozatott: piemonti bor : nápolyi és siciliai bor : 1867. évben 127 métermázsa 311 métermázsa 1868. » 163 » 200 » 1869. > 106 > 403 » 1870. » 203 > 361 » 1871. > 431 » 2,106 > 1872. » . 9,839 > 20,745 » 1873. > 5,963 > 23,635 » 1874. » 4,111 » 6,134 » 1875. > 5,232 » 7,872 > 1876. » 641 » 780 » A közölt kimutatásokhoz meg kell jegyezni azt, hogy az olasz kiviteli adatok aránylag magas száma onnan magyarázható, hogy az osztrák-magyar monarchiába szánt boroknak jó része nem az osztrák-magyar átalános vámterületbe, hanem részint Dalmátiába vitetik, részint a tenger mellékén levő nagyszámú vámkülzetekbe hozatik és az ide hozott árúmenynyiségek, mint az osztrák-magyar vámterületbe nem jöttek az osztrák-magyar forgalmi adatokban elö nem fordulhatnak. Különben a rendkivüli hullámzás mindkét rendbeli adatokban nem rendes, hanem a termés gazdagsága által föltételezett változó forgalomra mutatnak. Olaszország bortermelő ország lévén, az új szerződés tárgyalásánál nagy súlyt fektetett legalább is az eddigi előnyök fentartására, de ezen előnyöket lehetőleg általánosítani kivánta, s ennélfogva abban történt a megállapodás, hogy 3 frt 20 krjával legyenek behozhatok jövőre az olasz közönséges borok, de akkép, hogy ezen előny csak mint szomszéd állam számára biztosított külön kedvezmény nyujtatik, a mely tehát a legnagyobb kedvezményt biztositó záradék által más államok javára ki nem terjeszthető, és csak meghatározott ellenőrzési feltételek, különösen származási igazolványok előmutatása mellett. Ezen az általános tarifa új vámtételével szemben (12 forint) mérsékelt vám, különösen az olasz bornak rósz minőségét s ennél fogva csekély értékét véve tekintetbe, meg volt adható. Olaszország ugyan sok bort termel, de részint à rósz szőlőmivelés, részint a rósz borkezelés, de különösen jó pinczéknek az éghajlati viszonyokból folyó hiánya miatt, kevésbbé tartós és gyors fogyasztást követelő borokat állit elő, a melyek az Olaszországgal szomszédos vidékeken, különösen a tengerpart mentében kedveltek, de messze nem szállithatók, s igy a veszély, hogy az olasz borok az új szerződés szerint az eddigieknél részben magasabb vám mellett a magyar bor fogyasztási területét szűkebbre szorithatnák, nem valószinű. Egyébiránt fel kell emliteni, hogy Olaszország részéről a bornak mérsékelt vámjára a szerződési tárgyalásoknál oly nagy súly fektettetett, miszerint a szerződés létrejövetele részben ezen vámtétel engedélyezésétől volt függővé téve. Azon vámtételek, a melyek Olaszország ipara tekintetében fölvétettek, különösen a szalmafonadék és szalmakalapok, a selyem és selyemárúk vámtételei. A szalmafonadék és szalmakalapoknál az eddigi kedvezményes vámtétel köttetett meg, de azonkívül a közönséges durva fonású velenczei szalmakalapokra, mint külön kedvezmény és pedig határkedvezmény darabjával 5 kros vám állapíttatott meg. (L. A zárjegyzőkönyvnek a B. tarifához szóló 7. pontját.) Köztudomású, hogy Olaszország a szalmakalapokra nézve nagy iparral bir, s különösen a közönséges kalapok azok, a melyekből egész vidékek élnek, és pedig nemcsak finom kalapok, hanem közönséges durva fonású kalapok is nagy mennyiségben készülnek és szállíttatnak ki. Ezen közönséges kalapok, midőn a szomszéd olasz tartományok még az osztrák-magyar monarchia kiegészítő részét képezték, nagy mennyiségben kerültek a monarchia