Főrendiházi irományok, 1878. I. kötet • 1-46. sz.
Irományszámok - 1878-35
XXXV, SZÁM. 181 II. melléklet a 35. számú irományhoz. Előterjesztés az osztrák-magyar monarchia és Németország közt 1878. deczember hó 16-án kötött kereskedelmi szerződésről szóló törvényjavaslathoz. A Németországgal az 1868. márczius 9-iki vám- és kereskedelmi szerződés megújitása tárgyában folytatott tárgyalásoknak 1877. november havában történt megszakadása után, a kormány folytonos törekvése oda irányult, hogy az 1868. márczius 9-iki német vám- és kereskedelmi szerződés helyébe alkalmas tarifa-szerződés lépjen, és ezen czélból a német kormányt ismételten fölszólította arra, hogy a megszakadt tárgyalások újra megkezdessenek. Az ismételt fölhívásra mindazáltal csak október havában adott Németország választ, és ekkor is csak az 1868-iki szerződésnek egyszerű és rövid időre — egy évre — való meghosszabbítását kivánta, azon kijelentéssel, hogy Németország közgazdasági politikájának rendezése czéljából alapos tanulmányokat tévén, különösen több ipar körül tüzetes enquête-ket rendezvén, most még nincs azon helyzetben, hogy vámtarifájára nézve bármikép intézkedjék. A kormány ezen nyilatkozattal szemben kénytelen volt kijelenteni, hogy az 1868-iki szerződésnek egyszerű meghosszabbítása főkép azon oknál fogva lehetetlen, mivel az átalános vámtarifa életbeléptetése, s azzal együtt a német szerződés által megkötött vámtételek alkalmazása mellőzhetlen zavarokra adna alkalmat, és részben lehetetlenné tenné az átalános vámtarifa alapján számba vett pénzügyi jövedelem elérését. A német szerződés ugyanis a tarifa legtöbb vámtételét magában foglalja, még pedig sok esetben egészen más osztályozással, mint az átalános tarifa ; föntartása tehát az átalános vámtarifa hatályon kivül helyezését vonta volna maga után. Nehogy mindazáltal Németország, ajánlatának egyszerű visszautasitásábana szerződéses politika ellen való törekvést lásson, és másrészt, hogy jövőre érdekeinket, amennyire lehetséges Németország kereskedelmi politikájában is biztosítsuk, azon kijelentésünkkel — mely szerint az 1868-iki szerződés egyszerű meghosszabbításába bele nem egyezhetünk — egyúttal javasoltuk, hogy addig is, mig Németország belső viszonyaira nézve tisztába jön, rövid időre köttessék szűkebb keretű tarifa, azaz mindkét szerződő fél szorítkozzék csak a legfontosabb vámtételekre, és engedjen a többiekben szabad kezet a másik félnek. Németország még ezen szűkebb tarifa-szerződésre sem kivánt ráállani, s igy létesült az országgyűlés elé terjesztett jelen kereskedelmi szerződés, mely lényegében a legkedvezményezettebb nemzet előnyeit biztosítja, azonkívül több ipar, kereskedelmi és forgalmi viszonyra nézve nemzetközi szabályokat tartalmaz, föntartja további egy évre a vámkartelt, és a kikészítő (Appretur) eljárást, valamint a nyers vászon szabad forgalmát. <w
