Főrendiházi irományok, 1875. X. kötet • 350-389. sz.

Irományszámok - 1875-358

36 CCCLVIII. SZÁM, Az uti költségek nem csekély mérvben szaporodtak az 1876. évi VI. t.-czikknek azon intézkedése következtében, mely szerint a kir. ügyészek és altigyészek a törvényhatóságok köz­igazgatási bizottságainak tagjai s mint ilyenek a közigazgatási bizottságok üléseiben részt veendők, kénytelenek annak székhelyére utazni, és a bizottság által reájuk bizott, gyakran költséggel járó megbizásokat elfogadni s teljesiteni. A telekkönyvi kiadásoknál a nagyobb mérvű átalakítási munkálatok foganatosítása idézte elő a hiteltúlhágást. Ezen munkálatok nem csak a magánosok és az államkincstár érdekében, hanem magasb nemzetgazdasági szempontból is oly kiváló fontossággal birnak, hogy a ministerium ezen, maga a képviselőház pénzügyi bizottsága által szorgalmazott s ép ezért nagyobb erélylyel megkezdett, átalakítási munkálatok beszüntetését, és az ezen munkálatokkal kiválólag foglalkozó s külön e czélra alkalmazásba vett díjnokok elbocsátását el nem rendelhette; jóllehet az államháztartás minden vonalán megindított takarékosság szempontját tett intézkedéseiben mindenkor szem előtt tartotta. A nyugdíjaknál a túlkiadást azon körülmény idézte elő: hogy a folyó évre szóló költségvetés készítésekor a fennálló utasitás értelmében a tényleg utalványozott Összeg lévén felveendő az 1876. év Il-ik felében, valamint a folyó évben is a még be nem fejezett újabb szervezés folytán az 1871. évi IX. t.-czikk határozatai értelmében nyug­díjazott birák és végkielégitett bírósági hivatalnokok ebbeli járandósága figyelembe nem vétethetett. A nyugdíjakra kiutalványozott összeg a valódi szükségletnek felel meg. A ministerium úgy a végellátás alá került egyének megbírálásánál, mint a kiutal­ványozott nyugdíjak vagy végkielégítéseknél mindig szorosan alkalmazkodott a fennálló szabályok­hoz és az ezektől való eltérés legfelsőbb kegyelem utján csak igen ritka esetben és csak is rendkívüli s különös figyelemre méltó körülmények eseteiben fordult elő. Egyébiránt megjegyzem, hogy a nyugdíj rovat valódi szükségletét előre meghatározni s ezt helyesen előirányozni, főleg oly nagy személyzetnél, a dolog természeténél fogva, — soha sem lehett Budapest, 1877. deczember hó 7-én. Perczel Béla s. k., igazságügyminister.

Next

/
Oldalképek
Tartalom