Főrendiházi irományok, 1875. VIII. kötet • 323-342. sz.

Irományszámok - 1875-339

CGCXXXIX. SZÁM. 155 Melléklet a 339. számú irományhoz. A bankügyi bizottság

1 előleges jelentése a nemzeti bankot csélekvőleg illető 80 forint adósság iránt utasitott törvényjavaslat tárgyában. A tisztelt ház bankügyi bizottsága a nemzeti bankot cselekvőleg illető 80 millió forint adósság ügyében, a kormány által előterjesztett és a t. ház által hozzá utasitott törvényjavaslatot átalánosságban tárgyalta; a javaslat iránti határozatot azonban a többi függő kiegyezési kérdések állására való tekintettel, egyelőre felfüggesztette. Mielőtt ezen tárgyalás fonalát újra felvette volna, értesült a bizottság a nyilvánosság utján azon tényről, mely a kormány által a bizottság kebelében hivatalos értesülés alapján is megerősitetett : hogy a monarchia másik állama birodalmi tanácsának képviselőháza egy törvényjavaslatot fogadott el, mely a birodalmi tanács részéről a közös költségekhez való járulás arányának tárgyalására kiküldött országos bizottságot arra utasítja, hogy a magyar országos bizottsággal — az esetre, ha ez a magyar országgyűléstől ugyanazon tárgyban megbízatást nyer — az osztrák nemzeti bankot illető 80 millió forint adósság iránt tárgyalásba bocsátkozzék. E ténynyel szemben felvettetett a bizottság kebelében az a kérdés : vajon czélszerü volna-e a kormány törvényjavaslatának tárgyalásában tovább haladni? és nem volna-e inkább ildomos és czélszerü, a képviselőház figyelmét e tényre felhivni és a bizottság részéről egy oly lépést kezdeményezni, mely a másik fél által kivánt érintkezést lehetségessé tegyed A kérdés első részére nézve a bizottság nem zárkózhatott el annak megfontolása elől, hogy a pillanatban, midőn a másik a két törvényhozás közt közvetlen érintkezést kivan: a kormány törvényjavaslatának még részünkről való elfogadása sem ígérne egyelőre a kérdés tisztázására nézve semmi gyakorlati eredményt. A mi pedig a kérdés második részét illeti, a bizottság kétségtelennek vélte, hogy a monarchia másik államával fennálló államjogi kapcsolatunkra való tekintetnél fogva nem volna helyes az osztrák képviselőháznak fentemiitett határozatában kifejezett kívánságát egyszerűen ignorálni; hogy továbbá Magyarországnak álláspontját sem jogilag, sem politikailag nem gyöngitheti az, ha e kérdésre vonatkozólag az érintkezést és capacitátiót, mely idáig csak a két kormány között kisértetett meg közvetlenül a két országgyűlés közt is lehetségessé teszi, és Magyarország jogi álláspontjának a másik féllel való elfogadtatására — a minek lehetetlensége eddigelé bebizonyítva nincs — kísérletet tesz; és végre, hogy mindezeknél fogva nemcsak ildomosnak, de szükségesnek is Iá

1 szik, hogy másik fél által országos bizottságok utján kivánt érintkezés elől ki ne térjünk, s<5t a magunk részéről szintén módot nyújtsunk arra, hogy a két állam kormányai között évtizedes e>0*