Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

CCCXXI. SZÁM. 289 tetni; daczára annak, hogy azon dolog nem veszett el, s hogy azt a tulajdonos — előtte ismerétes czélból tette oda, a hol volt, és hollétét igen jól tudta. Ezen lehetőség abból résultai, a mit a lopásnál — benső constitutif elemekre vonatkozólag részletesebben kifejtettünk. A mint nem elég, hogy a dolog objective másnak tulajdona legyen, s megszünteti a lopást — ha a tette3 azon meggyőződésben volt, hogy a dolog az íí saját tulajdona : ép ugy áll ez a birtokra, illetőleg a birlalatra nézve is : mely tekintetben szintén megszűnik a lopás — ha oly dolog, mely objective másnak tettleges birtokában van, alapos okokból, birtokon, illetőleg birlalaton kivül létezőnek tartatik. Ily esetben tehát nem a birtokból vagy birlaiatból való elvétel, hanem a birtokláson kivül levőnek tartott dolog eltulajdonitása — tulajdonná tétel állapítja meg a bíínösséget. Annak megítélése: vájjon a dolog apprehendálásánál alapos okai voltak-e a tettesnek arra nézve, hogy azt elvesztettnek tartsa : mint ténykérdés a biró cognitiója körébe tartozik ; erre nézve a törvény nem adhat utasitást; ezen megállapítás mindenik esetben a fenforgó körülményektől függ. Többen — s különösen a francziák különbséget tesznek a közt, ha valaki más által elvesztett dolgot keres, s már a keresésnél azon szándéka van, hogy azt — megtalálás esetére, eltulajtonitja; és a közt — ha véletlenül találván meg az elvesztett dolgot: megtartási szándéka csak később keletkezik. A delictum természetére nézve — a mennyiben e keresett dolog nincs másnak birtokában a két eset közt nincs különbség ; a különbség csak is a bűnösségi fok, s igy a büntetés tekintetében igazolt. E követelménynek elég tétetik a büntetés mértékének maximum és minimum közti megállapitása által, a nélkül, hogy e czélból akár külön species, akár külön büntetési tétel megállapitása válnék szükségessé. Feltűnik talán — hogy a 348. §. nem emlit sem eltulajdonítást, sem jogtalan használatot: hanem a bűnösséget a visszaadás vagy a feljelentés elmulasztásához köti. Ez jogi szempontból kifogás alá eshetik, és kétségtelen, hogy itt, az eltulajdonítás praesumálása állapíttatott meg criterion gyanánt. De mi ezt szükségesnek tartottuk. A talált dolog birtokba vétele jogos cselekmény lévén: azon mozzanat, midőn a jogos cselekmény a jogtalan eltulajdonításba megy át, — a legtöbb esetben nem ismerhető fel. « Mi tehát egy külső s világosan felismerhető ismérv megjelölését láttuk czélszerünek mind a találó, mind az elvesztő érdekének szempontjából. Az előbbi —- a visszaadás vagy feljelentésnek elmulasztása esetében, ezen idő eltelte előtt nem lesz a biróság elé hurczolható s indokolatlanul gyanúsítható ; az utóbbira nézve pedig nagyobb garantia, ha a törvény bizonyos időt állapit meg, mely idő alatt az átadásnak vagy feljelentésnek — büntetés terhe alatt meg kell történni. A törvényjavaslat e czélra 3 napot indítványoz ; az elég idő arra, hogy ebbeli kötelezettségét bárki teljesithesse. A „hatóság

11 alatt a rendőri hatóság, a községi elöljáróság is értetvén : a kötelesség teljesítése — időveszteség, költség és fáradság nélkül eszközölhető. A 349. §-hoz. A ki régi kincset talál, és azt a hatóságnak 3 nap alatt be nem jelenti, a talált kincs jogtalan elsajátításának vétségét követi el, és 2000 frtig terjedhető pénzbirsággal büntetendő. A talált kincs eïkoboztatik. Mi értetik a régi kincs alatt? Ennek meghatározása nem ide tartozik. De a mennyiben a talált régi kincs nem válik egészben a találó tulajdonává : e szempontból annak eltulajdonításai jogtalan, s a büntetés — nemcsak magánjogi érdekből — mint a jogosultnak jogellenes megkárosítása, hanem a régi kincsek történelmi becsénél fogva, s közérdekből is indokolt. Szabadságbüntetés e delictum criminalistical jellegének vitás volta miatt nem inditványoztatott ; de minthogy az elkövetés rugója — rendszerint nyerészkedési vágy : ez okból a pénzbüntetés, még pedig a visszonyokhoz képest 2000 frtig fokozva, a legalkalmasabb és legezéFŐILENDI IROMÁNYOK. VII. 187S/8. 37