Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
78 CCCXXI. SZÁM. Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a főtörvényszéknek 1856. évi ápril hó 3-án 23 ) kel döntvényében átalánosságban ki van mondva, hogy azon elv : miszerint minden bíró rendszerint minden jogi viszonyt saját hazája törvényei szerint tartozik megbírálni, elvetendő és hogy Savigny nak fennérintett elve van helyesnek elismerve, mely szerint : minden jogi viszonynál azon jogi terület keresendő fel, melyre a jogi viszony sajátlagos természeténél fogva tartozik, vagy melynek az ezen sajátlagos természeténél fogva alá van vetve. Ezen elv az anyagi jog tekintetében ugy alkalmaztatik : hogy az a teljesítés helye által határoztassék meg. Ez által tehát az obligatio keletkezésének helye eleve ki van zárva. Ezzel az elmélet megegyezik oly formán, hogy ha a teljesítésnek különböző helyeken kell történnie, ez esetben a teljesítésnek minden egyes részére nézve az illető jog dönt, a mi tehát két oldalú szerződéseknél is alkalmazható. Förster 24 ) egybe állítja a részben egymássá] ellenkező döntvényeket. Az átalános törvénykezési rendtartás 2. czím I. rész 148. s köv. §§-ai csak a kereset bíróságára vonatkoznak, nem tehát egyszersmind az alkalmazandó anyagi jogra. Bornemann 25 ) ellenben a következő elvet állítja fel: A helyi jog, mely szerint valamely oblígationak érvénye és hatálya megítélendő, nem annak bírósága által, sem pedig a világosan vagy hallgatólagosan megállapított teljesítési hely által, hanem azon kérdésre adandó felelet által állapittatik meg, hogy: mely jogból indultak ki a felek, mely jogot vették egyezményük alapjául, mely jogot tartottak szemük előtt azon czélból : hogy e szerint legyen köztök hatályos az általok megállapítandó jogviszony? Ezen elv szerint igyekszik Bornemann a főtörvényszéknek különböző, látszólagos egymással ellenkező döntvényeit ismét összeegyeztetni. Egyébiránt látjuk: hogy ezen elv nem ellenkezik a Savigny által felállított szabáíylyal, mert hiszen ez utóbbi is fennebb emiitett elveit csak akkor kívánja alkalmazásba vétetni, ha a felek nyilvánuló akarata azoktól el nem tér. Vétségből eredett obligatioknál porosz törvény szerint a cselekmény helye mondatik határozónak. 26 ) Végül a bírónak, mihelyt a külföldi törvény dönt, hivatalból ezt kell ugyan alkalmazni, mivel hivatása a birónak a helyes törvényt alkalmazni, 27 ) de szükség esetén azon az általános törvénykezési rendtartás I. r. 10. czím 53. §-ából folyó szabály megtartása mellett: hogy azon fél, mely külhoni törvényre hivatkozik, ezt bebizonyítani köteles. 28 ) Végül a büntető jogra nézve még a következőket kell megjegyeznünk. A territorialitás elve, mely tudvalevőleg büntető jogunk alapját képezi és csak egyes kivételes esetekre nézve van módosítva, természetesen az idegent is aláveti azon ország büntető törvényének, melyben tartózkodik. A büntető törvénykönyv 3. §-a. 29 ) E részben Berner a következőket jegyzi meg : 30 ) „A külföldi egyén, a ki idegen államterületre lép, a territorialitás elve szerint az állam subditus temporariusává válik. Mihelyt valamely állam területére lép, önmaga veti magát alá ezen állam törvényeinek. Az állam fensége volna feladva, ha saját területén törvényeinek megsértését 25 ) Entscheidungen, XXII. köt. 334. 1. Lásd egyszersmind az 1858. évi november hó 16-án kelt ítéletet. Entscheid. 40. köt. 57. 1. 24 ) Förster, 56. 1. Jegyzet és 57. 1. Heydemann 111. 1. 2b ) Bornemann, Erörterungen 105. I. 26 ) Förster, 57. L, Bornemann, 113. 1. A törvényszéknek 1843. évi augusztus hó 5-én kelt döntvénye. Entscheid, X köt. 381. 1. 27 ) Savigny, I. köt. 190. 1. 28 ) Förster, 49. 1. 2B ) Hölschner, System I. 45. s köv. 1. 30 ) Berner, Wirkungskreis des Strafgesetzes 81. 1«
